Viktor Rizsakov hangoztatta, „már nincsenek meg azok a korlátok, amelyek a mi fiatalkorunkban még léteztek, a fiatalok már nem félnek kapcsolatot létesíteni, minden mellébeszélés nélkül képesek a lényegről beszélni egymással”. Az utóbbi húsz évben nemcsak a világ, a színház is nagyot lépett előre, eközben azonban az értékek ugyanazok maradnak, és a kultúra feladata az, hogy megőrizze ezeket az értékeket. Mindenki a saját útján, a saját, orosz vagy magyar gyökereitől indul el, de mégis egy pontban tudnak találkozni, és talán ezeket a közös értékeket lehet világkultúrának nevezni – fogalmazott.
A különböző színházi iskolák között ma is vannak különbségek, máskülönben „unalmas is lenne az élet”. Szerinte a magyar szokások a legszebbek közé tartoznak a világon, és az, hogy ilyen szinten megmaradtak, segít túlélni a mai válságos időket is. „Az a benyomásom, mintha a magyar színházban a színészek nagyon stabilan állnának a földön, ami azonban nem zavarja őket abban, hogy meglegyen bennük egyfajta költőiség is. Mintha a magyar színészeknek a feje, miközben a földön járnak, magasan a felhők felett lenne.”
Viktor Rizsakov felidézte első magyarországi rendezése – Oszt­rovszkij Vihar című darabjának 1997-es színpadra állítása – előzményeit is: „Vidnyánszky Attila különböző európai fesztiválokon látta rendezéseimet, ezután hívott meg a debreceni Csokonai Szín­házba. Nagyon hálás vagyok, amiért baráti jobbot nyújtott nekem, ha ez nem történik meg, a pályám jóval szegényebb lenne. Ma már el sem tudom képzelni, hogy hiányozzon belőle ez a vonal.”
A Nemzeti Színházat vezető Vidnyánszky Attila több debreceni rendezését is elhozná a budapesti teátrumba: köztük Szergej Med­vegyev Fodrásznő című darabját is (ezt a sepsiszentgyörgyi nézők is láthatták a Reflex fesztiválon – szerk. megj.). Viktor Rizsakovtól ugyan­akkor egy új rendezéssel is talál­kozhat a Nemzeti közönsége, 2014 júniusától Gorkij Éjjeli menedékhelyét láthatják majd. „A darab története az emberről szól. Egy­folytában politikáról, pénzről, háborúról be­szélünk, közben azonban magáról az emberről igen keveset, hajlamosak vagyunk elsiklani az igazán lényeges dolgok felett” – szólt az Éjjeli menedékhelyről a rendező. Gorkij szinte szemérmetlenül és nagyon részletekbe menően vizsgálta az embert. Mintha kipreparálna, és úgy mutatna be minket, minden bűnünkkel és rosszaságunkkal együtt, közben mégis megpróbál eljutni valami igazán lényeges do­loghoz. De hogy mi ez a lényegi, az felfoghatatlan. A mi feladatunk, hogy megpróbáljuk ezt megfejteni – mondta Viktor Rizsakov.