utazni élvezet. A végmegállóban még jószerével csak a zenészek – na meg az eseményre kíváncsi sajtósok hada –, aztán, ahogy szállingóznak fel az utasok: az első ajtón beszállás, mert ez a rendje a dolgoknak, araszolnak hátra a széksorok közt, átfurakodnak a zenészek közt – mintha mindennap így lenne, mintha ez lenne a megszokott. Meddig tart, kérdezi az egyik utas, kár, hogy csak két nap, jegyzi meg a válaszra.
A megállóban kiszűrődik a nyitott ajtókon a hang, kiflijét majszoló kislány szemöldökét is felvonja, száját is eltátja, a falat majd kihull ajkai közül. Nem kellemesebb így utazni, kérdezi a szolgálatos rendezvényszervező, de, jön a válasz, ám a csend a legjobb, toldja még hozzá a könyvjelzővel is megajándékozott utas. Másik előveszi telefonját, látszik, nem sokat használta a fényképezőgépet rajta, végül megkerül a megfelelő menü, kattint kétszer, háromszor is. Közben le is szállnak, ügyesek vagytok, köszönjük, ekként búcsúznak.
Félúton Áron felfedezi, a busz oldala is jó hangokat ad ki, a bádogot és az üveget használja dobként. Mindennap kéne csinálni a központi parkban, így egy másik leszálló, és Elena Udreát meg kéne hívni, hogy táncoljon, teszi hozzá mosolyogva. Igen, a mosolyok, majd minden arc felderül utazás közben. Idősebb asszony, talpig feketében, talán ő az egyedüli, akinek gondolatai másutt járnak. Végmegálló, állomás, stílusváltás. A dzsesszt népzene cseréli, míg visszaindul a busz, kinn a bőgő és szaxofon, benn kontrázik a hegedű, egy hátizsákos lány ritmusra ringatja magát, amikor az ajtók csukódnak, tapsol. Lenn marad a dzsesszesekkel, az az ő stílusa. A buszban inkább idősebbek, dúdolják a népdalokat, melyeket a Folker. A sofőr visszafelé filmez okostelefonjával. Hja, fiaim, én már akkor zenéltem, amikor ti még meg sem voltatok születve, de én ezt nem csinálnám, és ha valamit javítani kellene a buszozáson, hát a légkondicionáló nagyon elkelne, jegyzi meg egy férfi. Ami igaz, az igaz: benn meleg is, por is. De azért a légkondit igénylő férfi is utánainteget a busznak. Fiatalasszonyok a végmegállónál átszállnak a másik buszba, kísérik még egy kört a zenészeket, mondják. Ebéd, kölyök – ráér.
Szó, mi szó: ezt a buszos dolgot meg lehetne szokni. Kár, hogy még csak ma kipróbálható.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
