A mai színházi nyelvezeten és előadási kul­túrán ne­velkedett közönség ebből még nem tudja, hová tegye a produkciót, de a társulat nem is azokat kívánja megszólítani, akik a kő­színházak rendszeres látogatói, hiszen kimondott céljuk: olyan falvakba el­jutni, ahol a helyi közönség évek-évtizedek vagy talán ember­emlékezet óta nem láthatott színházat.
A sepsiszéki falvak egyik-másikának végigjárása után azonban előadták hétfő este a Bükkfaszéki Márikát Sepsiszent­györgyön is – és a siker itt sem maradt el. A jobbára a fiatal korosztályból verbuválódott alkalmi közönségnek nem hogy emlékei, de talán olvasmányélményei között sem sűrűn fordulhat elő a vándorszínház élménye, a tanjáték fogalma, mégis „vették a lapot”, a rendhagyó helyszín – az Erzsébet park közepe táján – lehetővé tette a szabad mozgást, kinek nem tetszett az előadás, odébb állt, ki messziről valamiféle csődületet látott, ideig-óráig csatlakozott. Azért a legtöb­ben mégis kitartottak, és végül is jól szó­rakoztak. Miként a korábban bejárt falvakban is a mindenkori közönség, hiszen mindenütt „telt házzal” játsztak – ide az idézőjel azért kívánkozik, mert­hogy az előadásokat szabadtéren, mini­mális dísz­lettel és kellékkel adják elő, a commedia dell’­arte mű­fajának meg­felelően mindig a közönség reakció­jától függően ala­kítva a jeleneteket.
Jól jött hát az Erdélyi Ván­dorszínház háromszéki sze­replése, városon tarkítják a színielőadások palettáját, falun hiánypótló missziónak szánt fellépéssorozatuk el is érte célját: az előzetesen egyeztetett programjukon fe­lül meghívásra szerepeltek tegnap este Dálnokon. A tur­né utolsó állomása Kézdi­vásárhely, holnap este ugyancsak rend­hagyó helyszínen, a Jazz Caféban lép­nek fel. És hogy a jövő mit hoz, azt a Bükkfaszéki Márika kártyavető jósnője sem tudná megmondani, de a társulat visszakívánkozik Erdélybe, eldugott te­lepülésekre, peremvidéki szórványfalvakba szeretnének eljutni.