A tavalyi tárlat méltatásának zárósoraiban Sajgó Ilona Anyai szeretet című munkájáról, mint a biztató jelenről – a csikóról –, a művésztábor folytatásáról beszéltem. És íme, idén a téma még jobban kiteljesedett: a csikó és a határtalan művészi fantázia rögzített pillanatai jelennek meg a falakon.
Először megdöbbentett a kiállítás alcíme: Újrakezdés. Újrakezdés?! – tettem fel magamban többször is a kérdést. Inkább folytatás, továbbadás, továbbvivés, átadás. Arra gondolva, hogy ez a tábor és ez a tárlat nem szűnt meg létezni egy percig sem, sőt, még a témaválasztásban is mindig van áthajlás, lásd tavaly: Álomló, ló álma..., az idén Csikó, kiscsikó álma... Mégis ez a csikó és a 21-es szám misztikus újrakezdést, egy új évtized szerencsés kezdetét jelentheti. Huszonegyedik alkalom, huszonegy kiállító művész. A régi numerológia szerint a 21-es számnak spirituális jelentése van: a világmindenséget szimbolizáló „mágia koronájával” ábrázolják. A szám karmikus jutalma általános sikert, szerencsét, előmenetelt, boldogulást ígér.
Az idei csikókban benne van a táltos, a csődör, a kanca, a paripa, a csataló, a gebe, a mén, az Equus Primus (csikó csillagkép) és a pegazus is. De benne van a LÓ-CSIKÓ ellentét: a suta-kecses, tudatlan-bölcs, erőtlen-erős konfrontációja. Talán nem véletlen, hogy a mai nyelvben a LÓ a legnagyobbat, legfényesebbet, az istenit fejezi ki – lódarázs, víziló, a CSIKÓ előtag pedig sok esetben negatív jelentésű – csikógomba, csikóvargánya: mérgező gombák.
A 21. tárlaton a csikó mint az új élet, a nemesség, kecsesség, játékosság, vadság, kiszolgáltatottság és a család-biztonság kettős szimbólumaként jelenik meg a munkákon.
A csikó kecsessége, nemessége Deák M. Ria lágy vonalaiban és Ábrahám Jakab fémbe karcolt erős barázdáiban egyformán megmutatkozik. Biztonságot jelentő belső burokban jelenik meg Deák Barna, Börcsök Attila és Erőss Sándor munkáin. A bekerített hely a saját, védett, „szent hely” és a „gonoszt kizáró” jelentésű. Szintén a csikó-kanca veszélytelen, idilli kapcsolat jelenik meg Sajgó Ilona és Simó Enikő lágy vonalvezetésű pasztelljein, valamint Csutak Levente erős rajzolatú akvarelljein. Vetró-Bodoni Zsuzsa egymással szembenéző csikó-kanca párosa nyugalmat, belső békét sugall, nyugodt együttlét képei ezek.
A védtelen csikó, a kiszolgáltatottság előrevetítése, az ember közelségét jelképező karám kap hangsúlyt Vetró-Bodoni Sebestyén András tusrajzain, Dimény András torzóján, valamint Gonda Zoltán enyhén szürrealista Az elveszett csikó című munkáján. Vetró András gipszplakettje előrevetíti a csikó jövőjét, Don Quijote-lova már a ló minden hibáját magán hordozza.
A játékot, pajkosságot szimbolizáló csikó is megjelenik, mind az évek óta kiállító Ábrahám Imola Tánco-ló, mind a múzeumban és az Incitato-tárlaton első ízben bemutatkozó, szintén brassói Szász Tünde Arany-ló vegyes technikájú munkáin. Tóth Zsuzsa az utóbbihoz hasonló technikában és a csikó megsokszorozódó alakváltozásaiban ötvözi a pajkosságot, szilajságot Sziklavágta-sorozatán. Vincze László csintalan vagy épp neveletlen, játékos csikói jól érzik magukat légüres terükben, a gravitáció törvényétől mentes, idilli világot teremtő, szubjektív térben. Szintén a játékra épít Ürmös Péter síkban kiterített csikós kaleidoszkópja, optikai játékkal fogva meg az előtérbe belépő tárlatlátogatót.
Az el nem vágyódó ló, az erdélyi tájhoz láncolt, de az új rügyekben, változásokban reménykedő fiatal lovak kettőssége jelenik meg a helyi művészek, Sárosi Csaba és Nagy Lajos munkáin.
És mivel a sakkban a huszár, a ló lépéslehetőségeit egyedül az korlátozza, ha a tábla szélén vagy a sarokban áll, így a táborban első alkalommal résztvevő és körplasztikával egyedüliként jelentkező szobrász, Zavacki Walter Levente tölgyfalovát művésztársai nem állították sarokba, így a képzeletbeli sakktáblán, jelen esetben a múzeum kiállítótermében – fontos, központi helyet foglal el.
És ha már újoncokról, csikóról, újrakezdésről beszélünk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk az előtér bejáratától balra néhány kézdivásárhelyi fiatal, lovat és művészeteket szerető diák, név szerint: Bajcsi Anna, Bimbó Botond, Gábor Balázs és Máthé Balázs alkotásait sem.
Zárszóként talán csak annyit: Jó újra érezni az Incitato friss olajfestmény- és diópácillatát a múzeum nagytermében. Köszönjük ezt a szervezőknek és a kiállító művészeknek. Kérem, a tárlatlátogatókat, Incitato-barátokat, vigyék magukkal ezt az illatot, a jövő évi kiállításig pedig töltődjenek fel ezzel a néhány fantasztikus csikóábrázolással.
Dobolyi Annamária
