Nehéz eldönteni, a napi nehézségekről, a kormány meglehetősen helyben topogó politikájáról szándékozzák elvonni a figyelmet a folyamatosan marakodó szocdemek és liberálisok, vagy valóban véghez is óhajtják vinni Románia területi újrafelosztását.
Eddig némely román vidéken is nagy volt a fanyalgás, mi több, a gyenge, de mégiscsak létező ellenzék sem támogatta a nagy átalakítást. Lehet, csak azért, mert pontosan érzékelték, megmaradt kicsi helyi hatalmukat veszély fenyegeti.
A megyék megmaradásának ígérete nagymértékben lefegyverezte őket, de mára ez is bizonytalanabb, mint a kutya vacsorája, s egyre nyilvánvalóbban eggyé verbuválja a kormányzó erőket az ellenzékkel a felcsillanó remény, hogy ezzel az adminisztratív-területi átszervezéssel megoldhatják az úgynevezett „magyar kérdést”. Remélik ugyanis, hogy a nagyrégiókba préselt – sajnos, egyre zsugorodó – tömbmagyar területek eljelentéktelenednek, elvesztik ma még meglévő erejüket is. A területi autonómiaigényünk mumus, s a minden hájjal megkent Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes, aki Bálványosfürdőn még azt a látszatot keltette, mintha értené a székelyföldiek önrendelkezési igényét, a hasonló ploieşti-i rendezvényen már arról értekezett, hogy a „Székelyföld nagyon szép térsége Romániának, egy román terület, amely előtt kiváló fejlődési perspektíva áll”.
Pedig a fejlődés szándékával nincs is olyan nagy baj mifelénk, csupán a modell, melyet térségünk magának elképzel, ismeretlen és elfogadhatatlan számukra. Találkozhatnának hasonlóval Franciaországban, Spanyolországban vagy Svájcban is, ahol azért támogat egy-egy kisrégiót a kormány, hogy megőrizve gazdagítsa hagyományos gazdálkodási és életviteli formáikat.
Ez a fajta régiósítás, mely elutasítja a különleges státusú területek létét, nemcsak a Székelyföldet vagy a Partiumot olvasztja be a nagy román semmibe, hanem bizonyára hatalmas károkat okoz például a Mócvidéknek, Dobrudzsának vagy Suceava környékének is.
Traian Băsescu legutóbbi moldáviai látogatásakor azzal biztatta egy másik ország egyesülés-párti polgárait: kérjék, és megadatik nékik. Lám, mi kérjük! Midőn három évvel ezelőtt Tusnádon szóba hoztuk önrendelkezési követeléseinket, az alkotmányt emelte magasba, mondván: ehhez kell tartanunk magunkat!
Mi továbbra is követeléseinket tartjuk fölemelt fejünk fölé!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
