Míg némelyek infografikákkal győzködik a briteket az EU-tagság előnyeiről, mások már arra keresik a választ, hogy mi lesz, ha népszavazáson úgy döntenek: az Egyesült Királyság kilép az unióból. Közben a konzervatív kormány igyekszik kisebb-nagyobb lépésekkel „karámon belül” tartani az euroszkeptikusokat – a jelek szerint egyelőre sikerrel.
Új csoport kezdte meg működését július 15-én az Egyesült Királyságban: a „Brit befolyás” a szigetország európai uniós tagságával kapcsolatos – a konzervatívok által 2017-re tervezett – népszavazás eredményébe szeretne beleszólni. A legtöbb hasonló csoportosulással szemben azonban ők nem kint, hanem bent szeretnék tudni az Egyesült Királyságot. A „brit politika radikális közepét” képviselő csoport alapítója és igazgatója, Peter Wilding a konzervatívok európai parlamenti kommunikációját irányította; a társelnökök pedig a három legnagyobb brit párt tagjai: Ken Clarke tárca nélküli miniszter a torykhoz; Peter Mandelson korábbi uniós biztos a Munkáspárthoz; Danny Alexander pedig a liberálisokhoz kötődik. A csoport a „szokásos” kiáltvány mellett (amelyet július 15-én tettek közzé) könnyen érthető infografikákkal igyekszik bemutatni, hogy milyen pozitív hatása van az EU-tagságnak az Egyesült Királyságra, és hogy miért lenne „történelmi hiba” a kilépés.
Mások azonban éppen a kilépés esélye miatt lelkesek: az Institute of Economic Affairs (IEA) nevű agytröszt százezer eurót ajánlott fel július 16-án annak, aki a legjobb tervet készíti az Európai Unióból való kilépésre, és arra, hogyan illeszkedhet be az Egyesült Királyság az ezt követő új geopolitikai és gazdasági helyzetbe. Ha ugyanis a referendumon a kilépés mellett döntenének, az a szervezet szerint „komoly történelmi esemény” lenne, amely „akár a berlini fal leomlásához vagy Németország újraegyesítéséhez lenne hasonlítható”. A pályázatokat kilencen fogják elbírálni, köztük Margaret Thatcher leghosszabb ideig hivatalban lévő pénzügyminisztere, Nigel Lawson, valamint Roger Bootle közgazdász, aki a brit alsóház pénzügyi bizottságának tanácsadójaként – több konzervatív párti politikushoz hasonlóan – rendszeresen ír a Telegraph lapba. Az IEA szerint alaposan meg kell fontolni, hogyan lehet az Egyesült Királyság szabad és jómódú gazdaság az EU-n kívül, mivel a kilépés komoly esély a következő választások után”.
A népszavazás kiírásának ugyanakkor számos feltétele van, amelyet David Cameron brit miniszterelnök januárban, a terv bejelentésekor vázolt is: a konzervatívoknak a következő, 2015. május 7-ei választásokon nem csak nyerniük kellene, de meg is kellene szabadulniuk koalíciós partnerüktől, a liberális demokratáktól. Ezt követően újratárgyalnák a tagság feltételeit, majd a kormányzati ciklus közepéig – 2017. november 7-éig – írnák ki a népszavazást. A brit választási rendszer ugyanakkor könnyen lehetővé teszi, hogy a győztes párt egyedül alkothasson kormányt, mivel az egyéni kerületekben az „első visz mindent” elv működik, így nagyon ritka, hogy a mostanihoz hasonlóan koalíció irányítsa az Egyesült Királyságot. A jelek szerint a konzervatívok győzelmi esélyei is megnőttek: a legutóbbi, ICM által készített felmérés szerint június óta hét százalékot javítva, 36 százalékkal sikerült feljönniük a Munkáspárttal egy szintre, amire másfél éve nem volt példa. A liberális demokraták mindeközben egy százalékot javítva 13 százalékon állnak.
A küzdőtér tehát készen áll, hogy meginduljon a verseny a brit szavazókért a bennmaradás, illetve a kilépés támogatói között. Sok még a kérdőjel egy esetleges referendum körül, de ha a konzervatívoknak sikerülne megnyerniük a következő választást, akkor a britek – az EGK-tagságról szóló 1975-ös népszavazás után először – véleményt mondhatnának arról, hogy szeretnének-e az Európai Unióhoz tartozni.
(A Kitekinto.hu nyomán)
