Olyan egységes Kárpát-medencei felsőoktatási rendszerre van szükség, amelyben az egyetemek kiegészítik egymást, és amelyben olyan tudást szerezhetnek a hallgatók – gyökereik elvesztése nélkül –, hogy azzal bárhol érvényesülhessenek – hangsúlyozta Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora tegnap A kisebbségi felsőoktatás létjogosultsága a versenyképesség tükrében című beszélgetésen Tusványoson. Ugyanott Balogh Brigitta, a Partiumi Keresztény Egyetem tudományos titkára arra hívta fel a figyelmet: a közös képzési tér mellett egységes magyar Kárpát-medencei munkaerőpiacra is szükség lenne, valamint fontos, hogy mindkettő legyen átjárható.
Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány operatív igazgatója szerint a kisebbségi felsőoktatás létjogosultsága nem kérdés, az ellenben igen, hogyan tudja megállni helyét a többségi felsőoktatás rendszerében, ha nem az ország nyelvén oktat, tud-e olyan diplomát kibocsátani, mely az adott országban és az anyaországban versenyképes, és képes-e vonzani az anyaországból tanulni vágyó fiatalokat.
A felsőoktatás és az autonómia ugyanazon feltételrendszerét fogalmazhatjuk meg, miszerint mindkét esetben kell lennie egy hiteles közösségnek, amely igényli, de egyiket sem lehet elnyerni a többségi társadalommal való párbeszéd nélkül – mondta Dávid László. Azt is hangoztatta: mindannyiunknak nagy a felelősségünk abban, meg tudjuk-e teremteni azt a környezetet, hogy a fiatalok igényeljék a tudást, és igényeljék azt magyarul, mert idegen nyelven nem lehet tudósokat nevelni, csak mestereket. A Sapientia mindig partner lesz abban, hogy más egyetemekkel közösen oldjuk meg a felsőoktatásban megjelenő gondokat, közösen fejlesszünk egy olyan közösséget, amelyben a tudásnak értéke van – közölte Dávid rektor.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke fontosnak tartotta tisztázni: a versenyképesség kire vonatkozik, a felsőoktatási intézményekre vagy az ott végzett hallgatók versenyképességére a munkaerő-piacon, valamint hogy létezik-e valós versenyképesség a munkaerőpiacon, vagy a kapcsolati tőke határozza meg azt. Orosz Ildikó szerint mind az intézménynek, mind az egyénnek bizonyítania kell, mert „a kisebbségi egyén nem kíván mást, mint a többségi, vagyis azt, hogy ne legyen kisebbségi, tehát esélyegyenlőséget akar”.
Nem biztos, hogy az egyetemeknek országon belül kell egymáshoz mérniük magukat, hanem nemzetközi síkon kell összehasonlítani a minőséget, mert a fiatalok elmennek mesteri szakokra és doktori iskolát végezni külföldre, és nekik ott kell versenyképesnek lenniük. Tehát globális szinten kell megnézni a versenyképességet. Az országon belüli versenyképesség is fontos, a közös rendszer kiépítése is jó gondolat, de figyelembe kell venni a szükségletet, az igényeket úgy, ahogy a Sapientia teszi azáltal, hogy a hiányszakokat pótolja a magyar nyelvű képzésben – vélekedett Kádár Magor, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatási bizottságának alelnöke, aki szerint a kisebbségi felsőoktatásnak éppúgy a minőség kell hogy legyen az ismérve, mint a többséginek.
Kovács Barnabás, a Károli Gáspár Református Egyetem stratégiai igazgatója arra hívta fel a figyelmet: környezetünk gyorsan változik, ezt követnie kell a felsőoktatásnak, és ennek abban is meg kellene nyilvánulnia, hogy a tudás mellett készségeket is adjanak át a hallgatóknak. „Növekszik a szolgáltatások szerepe, a termelőszerep csökken Európában. Kitörési pont lehet a vállalati képzés, a közvetlen kapcsolat a munkaerőpiaccal, a felnőttoktatás” – fejtette ki.
Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára hangsúlyozta: a kisebbségi oktatásban dolgozók számára mindig lesz egy kis pluszmunka, de az az igazi kihívás, hogy a kisebbségi oktatáson átesett hallgatónak meglegyen a képessége visszafordítani a szerzett tudást közössége és a többség számára.
A beszélgetés során felmerült további témák: hogy állják meg a helyüket a munkaerőpiacon a kisebbségi felsőoktatásban tanuló fiatalok, nem termelünk-e exportra, visszajönnek-e a fiatalok, van-e átjárás az egyetemek között.
A válaszokban többek között elhangzott: kisebb hallgatói létszámmal, magasabb finanszírozással kellene dolgozni; aki fizet, fizessen többet; rá kellene állni az elitképzésre; magyarországi hallgató ne azért jöjjön ide, mert olcsóbb, hanem mert minőségi az oktatás; meg kell adni a lehetőséget a hallgatóknak, hogy külföldi egyetemeken mesterizzenek, doktoráljanak, de vigyázni kell: ez ne legyen az elvándorlás kapuja. Többen elmondták, aki nem anyanyelvén sajátítja el a tudást, hanem az állam nyelvén tanul meg egy szakmát, az csak a magánéletében fogja használni az anyanyelvét, és ez nyelvi asszimilációhoz vezet.
Az elhangzottakból körvonalazódott, hogy van egy Kárpát-medencei magyar felsőoktatási térség anélkül, hogy formálisan bármiféleképpen megalakult volna. Ezt olyan elvek alapján működtetik, hogy a magyar kultúrkörben maradjanak meg azok a hallgatók, akik a magyar felsőoktatásban részt vesznek – foglalta össze a témában elmondottakat Pákozdi Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, a beszélgetés moderátora, aki szerint az is mindenki számára egyértelmű, hogy a kisebbségi létben kétszeresen kell jól teljesíteni, egyrészt a többségi, másrészt a kisebbségi környezetben, ugyanakkor azokon a helyeken, ahol nincs anyanyelvű felsőoktatás, ott beindul az asszimiláció, aminek nagyon súlyos következményei lehetnek.
