Olyan egységes Kárpát-medencei felsőoktatási rendszerre van szükség, amelyben az egyetemek kiegészítik egymást, és amelyben olyan tudást szerezhetnek a hallgatók – gyökereik elvesztése nélkül –, hogy azzal bárhol érvényesülhessenek – hangsúlyozta Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora tegnap A kisebbségi felsőoktatás létjogosultsága a versenyképesség tükrében című beszélgetésen Tusványoson. Ugyanott Balogh Brigitta, a Partiumi Keresztény Egyetem tudományos titkára arra hívta fel a figyelmet: a közös képzési tér mellett egységes magyar Kárpát-medencei munkaerőpiacra is szükség lenne, valamint fontos, hogy mindkettő legyen átjárható.
Barthel-Rúzsa Zsolt, a Századvég Alapítvány operatív igazgatója szerint a kisebbségi felsőoktatás létjogosultsága nem kérdés, az ellenben igen, hogyan tudja megállni helyét a többségi felsőoktatás rendszerében, ha nem az ország nyelvén oktat, tud-e olyan diplomát kibocsátani, mely az adott országban és az anyaországban versenyképes, és képes-e vonzani az anyaországból tanulni vágyó fiatalokat.
A felsőoktatás és az autonómia ugyanazon feltételrendszerét fogalmazhatjuk meg, miszerint mindkét esetben kell lennie egy hiteles közösségnek, amely igényli, de egyiket sem lehet elnyerni a többségi társadalommal való párbeszéd nélkül – mondta Dávid László. Azt is hangoztatta: mindannyiunknak nagy a felelősségünk abban, meg tudjuk-e teremteni azt a környezetet, hogy a fiatalok igényeljék a tudást, és igényeljék azt magyarul, mert idegen nyelven nem lehet tudósokat nevelni, csak mestereket. A Sapientia mindig partner lesz abban, hogy más egyetemekkel közösen oldjuk meg a felsőoktatásban megjelenő gondokat, közösen fejlesszünk egy olyan közösséget, amelyben a tudásnak értéke van – közölte Dávid rektor.
Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke fontosnak tartotta tisztázni: a versenyképesség kire vonatkozik, a felsőoktatási intézményekre vagy az ott végzett hallgatók versenyképességére a munkaerő-piacon, valamint hogy létezik-e valós versenyképesség a munkaerőpiacon, vagy a kapcsolati tőke határozza meg azt. Orosz Ildikó szerint mind az intézménynek, mind az egyénnek bizonyítania kell, mert „a kisebbségi egyén nem kíván mást, mint a többségi, vagyis azt, hogy ne legyen kisebbségi, tehát esélyegyenlőséget akar”.
Nem biztos, hogy az egyetemeknek országon belül kell egymáshoz mérniük magukat, hanem nemzetközi síkon kell összehasonlítani a minőséget, mert a fiatalok elmennek mesteri szakokra és doktori iskolát végezni külföldre, és nekik ott kell versenyképesnek lenniük. Tehát globális szinten kell megnézni a versenyképességet. Az országon belüli versenyképesség is fontos, a közös rendszer kiépítése is jó gondolat, de figyelembe kell venni a szükségletet, az igényeket úgy, ahogy a Sapientia teszi azáltal, hogy a hiányszakokat pótolja a magyar nyelvű képzésben – vélekedett Kádár Magor, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatási bizottságának alelnöke, aki szerint a kisebbségi felsőoktatásnak éppúgy a minőség kell hogy legyen az ismérve, mint a többséginek.
Kovács Barnabás, a Károli Gáspár Református Egyetem stratégiai igazgatója arra hívta fel a figyelmet: környezetünk gyorsan változik, ezt követnie kell a felsőoktatásnak, és ennek abban is meg kellene nyilvánulnia, hogy a tudás mellett készségeket is adjanak át a hallgatóknak. „Növekszik a szolgáltatások szerepe, a termelőszerep csökken Európában. Kitörési pont lehet a vállalati képzés, a közvetlen kapcsolat a munkaerőpiaccal, a felnőttoktatás” – fejtette ki.
Szabó Béla, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem tanára hangsúlyozta: a kisebbségi oktatásban dolgozók számára mindig lesz egy kis pluszmunka, de az az igazi kihívás, hogy a kisebbségi oktatáson átesett hallgatónak meglegyen a képessége visszafordítani a szerzett tudást közössége és a többség számára.
A beszélgetés során felmerült további témák: hogy állják meg a helyüket a munkaerőpiacon a kisebbségi felsőoktatásban tanuló fiatalok, nem termelünk-e exportra, visszajönnek-e a fiatalok, van-e átjárás az egyetemek között.
A válaszokban többek között elhangzott: kisebb hallgatói létszámmal, magasabb finanszírozással kellene dolgozni; aki fizet, fizessen többet; rá kellene állni az elitképzésre; magyarországi hallgató ne azért jöjjön ide, mert olcsóbb, hanem mert minőségi az oktatás; meg kell adni a lehetőséget a hallgatóknak, hogy külföldi egyetemeken mesterizzenek, doktoráljanak, de vigyázni kell: ez ne legyen az elvándorlás kapuja. Többen elmondták, aki nem anyanyelvén sajátítja el a tudást, hanem az állam nyelvén tanul meg egy szakmát, az csak a magánéletében fogja használni az anyanyelvét, és ez nyelvi asszimilációhoz vezet.
Az elhangzottakból körvonalazódott, hogy van egy Kárpát-medencei magyar felsőoktatási térség anélkül, hogy formálisan bármiféleképpen megalakult volna. Ezt olyan elvek alapján működtetik, hogy a magyar kultúrkörben maradjanak meg azok a hallgatók, akik a magyar felsőoktatásban részt vesznek – foglalta össze a témában elmondottakat Pákozdi Csaba, a Károli Gáspár Református Egyetem docense, a beszélgetés moderátora, aki szerint az is mindenki számára egyértelmű, hogy a kisebbségi létben kétszeresen kell jól teljesíteni, egyrészt a többségi, másrészt a kisebbségi környezetben, ugyanakkor azokon a helyeken, ahol nincs anyanyelvű felsőoktatás, ott beindul az asszimiláció, aminek nagyon súlyos következményei lehetnek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
