Farkas Réka
Hogy nemzetpolitikai szempontból hozott-e elÅ‘relépést Tusványos, az még a jövÅ‘ zenéje, de tény: az erdélyi magyar–magyar kapcsolatokban tovább mélyÃtette az árkot, a pártok, hála vezetÅ‘iknek, még távolabb kerültek a párbeszédtÅ‘l, egy esetleges megállapodás reményétÅ‘l.
E kilátástalannak tűnÅ‘ helyzetben mégis felvillant egy halovány, jövÅ‘be mutató reménysugár, amely éltethetÅ‘, s akár jövÅ‘nket meghatározó is lehet: a még igencsak gyenge lábakon álló civil társadalom látszik éledezni, s ha segÃtjük megerÅ‘södését, akár esélyt is teremthet a jövőépÃtésre.
Székelyföld esélyei több helyszÃnen, több felállásban szóba kerültek, nem véletlen azonban, hogy a legszenvedélyesebb, legtöbb aktuális problémát felvetÅ‘ beszélgetés éppen az volt, ahol a civilek kaptak szót. A Rétyre tervezett beruházás kapcsán megfogalmazott vélemények többet jelentettek egy nagyvállalat idetelepÃtésének hatásvizsgálatánál, s bár sokak – fÅ‘leg a faipari vállalkozók – érintettsége nem tette menÂtessé az érdekektÅ‘l sem, egyértelműen megfogalmazódott: élhetÅ‘ jövÅ‘re akkor van eséÂlyünk e tájon, ha nem hagyjuk, hogy elvakÃtson a pénz, a pillanatnyi haszon, ha hosszú távra tervezünk, s megpróbáljuk megtalálni, megÅ‘rizni értékeinket, melyek lehet, kicsit szerényebb, de boldogabb életÂre nyitnak kilátást.
Értékeink vannak, melyeket nem tudunk kihasználni, lehetÅ‘ségeink, melyekkel nem tudunk élni. Európában lassan már ninÂcsenek olyan tájak, erdÅ‘k, olyan természeti értékek, melyek nálunk még fellelhetÅ‘ek. Ideig, óráig – amÃg nem hagyjuk elpusztÃtani Å‘ket. Homályos Ãgéretekért, valaÂmennyicske rövid távú haszonért. Ha nem engedjük, hogy némelyek – s lám, ismét csak politikusokról van szó – személyes haszonszerzésének áldozatai legyünk.
Hány éve Ãgérik vezetÅ‘ink a háromszéki, a székelyföldi fejlesztési stratégiát? HaÂlomnyi pénzt költöttek papÃrokra, melyek úgymond meghatározzák az irányt, megmutatják a jobb élet felé vezetÅ‘ utat. Csakhogy ezeknek valahogy semmiféle hozadékuk, mintha továbbra is sötétben tapogatóznának, véletlenszerű helyzetek határoznák meg döntéseiket. Pedig lám, milyen egyszerű, a modern világba kell átmenteni, érvényesÃteni mindazt, ami e tájnak, népnek értéke, sajátossága. Nem Å‘seink vérverejtékes útját kell taposni, de annak nyomán a mai kor eszközeivel könnyebben megtermelni azt, ami a világ majd minden táján szinte megfizethetetlen érték, a tiszta, vegyszermentes, Ãzes étkeket. Nem kiirtani, letarolni kell az erdÅ‘t, mérgezÅ‘ anyagokkal agyonszórni a mezÅ‘t, hanem hagyni fejlÅ‘dni, élni, s bizony meghálálja majd.
Politikusaink egymással csatároznak, s nem gyÅ‘zik hangsúlyozni, értünk teszik, javunkat akarják. Egyre nehezebb elhinni, de rajtunk áll a döntés, Å‘ket támogatjuk, vagy azokat a civileket, akiket nem hatalmi, pénzÂügyi érdekek vezérelnek. S akkor talán a döntéshozók, az általunk hatalomra juttatottak is rákényszerülnek, hogy azt tegyék, ami valóban javunkat, megmaradásunkat szolgálja.
