A jelszót – Értékes vagy! – Fejér Olivér kolozsvári lelkész igen szemléletesen magyarázta el: ott helyben kevert össze némi földet, különböző ásványokat vízzel. Hiszen kémiailag ennyiből áll az ember, néhány eurónyi anyagból. Mi az, ami értékessé teszi? – kérdezte, és erre színes cédulák emelgetésével, a vetítővásznon felvillantott képeket rangsorolva felelt a hallgatóság (köztük jó néhány idősebb helybeli): a szeretet. Erről a Manócska Játszóház gyermekei is tudnak valamit színes kottáikkal és kartonpapír hangszereikkel: még az első padban ülő hivatalosságok is nevetve tapsolták nekik a ritmust. Ezek után került sor Adorjáni Dezső Zoltán erdélyi lutheránus püspök lendületes köszöntőjére, melyben elmondta: ez az összejövetel abban különbözik minden más tábortól és fesztiváltól, hogy más benne a kötőszövet.
Sepsi­szent­györgy és a Barcaság a történelmi Magyar­ország legszélén található – magyarázta a püspök –, de most ez az a középpont, amely felé érdemes elindulni a szélekről, mert nem csupán a középponthoz, egymáshoz is közelebb kerülünk így. A szót Répás Zsuzsanna, a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős államtitkár-helyettese vette át, aki a magyarság közötti falak leomlásáról, az összetartozásunkról és a jogainkért való kiállásról beszélt, amelyben Magyarország is segít, és amire különösen szükség van „a Székely Mikó Kollégium városában” a többségi hatalom türelmetlenségével szemben. A kisebbség olyan szó, amit ki kellene cserélni a magyar nyelvben, a többség pedig csak a számbeli hátrányt kiegyenlítő jogokra, pozitív diszkriminációra legyen használható – vélekedett Füzes Oszkár bukaresti nagykövet, arra biztatva a teremben levőket, hogy azzal törődjenek, ami összeköt – és akkor ugyanezen a nyelven ugyanezt fogjuk itt ötszáz év múlva is mondani. Végezetül Sztakics Éva alpolgármester az utóbbi időben megfiatalodott városról és a közösségről beszélt, és azt kívánta, hogy a fiatalok sok-sok hidat építsenek betonból és hitből is, így válnak maguk is híddá múlt és jövő között.