Növényünk Közép- és Dél-Európa hegyes vidékein, bükkösökben, gyertyános-tölgyesekben vagy égeresekben mindenütt meg­található. Teljes egészében mérgező, föld feletti részei is (tehát nem csak a gumója). Mérgei még a bőrön keresztül is behatolnak szervezetünkbe. Két gumószerű gyökerének a megvastagodása közül az egyik elsorvad, a másik – a jövő évi rügyet viselő – áttelel.
Mérgező anyagai a diterpén jellegű alkaloidok, az akonitin, nepalin és ezek származékai. Ezek a mérgek „alattomosan”, kezdetben serkentik az érző- és mozgatóidegeket, a központi idegrendszert, majd rövidesen megjelennek a másodlagos tünetek is: hidegrázás, hallásvesztés, hőmérséklet-csökkenés, légzés- és szívbénulás, halálos véggel. Eme veszély ellenére megfelelő óvatossággal használják a készítményeit ízületi betegségek, izom- és idegfájdalmak, különösen hatékonyan az arcidegzsába ellen. Az óvatosság készteti a homeopátiás kezelés híveit arra, hogy ma már egyre kevésbé éljenek vele a lázas megbetegedések, idegfájdalmak esetén. Gyógyszer-készítményekben azonban megtaláljuk hatóanyagait.
Hasonló az élőhelye a kárpáti sisakvirágnak (A. moldavicum Hack.), amely augusztusra már el­virágzik. Közönséges a Magyar­országon védett tarka sisakvirág is (A. variegatum L.). Gyöktörzse gumós, virága kék színű, júliustól szeptemberig nyílik. A farkasölő sisakvirágot (A. vulparia Rchb.) éppen felhasználása (fertőző vadak méregcsalija) miatt nevezték el így. Virága halványsárga színű, gyöktörzse nem gumós.
Virágoskertekben találkozhatunk a kerti sisakvirággal (A. cammarum L.), amelyet eredetileg „patika-sisakvirágnak” (félrehallással lett a neve Katika sisakvirág) is neveztek. Ibolyás, fehérrel tarkázott, inkább hosszúkás, mint széles virágát kedvelik a kertbarátok. Ennek a gyöktörzse is gumós.