A korábbi megszorító rendszertől való szabadulásunk után egyre gyakrabban tapasztaljuk, hogy családi vagy nemzetségtalálkozókat szerveznek, családfákat állítanak össze, ősi címerek után kutatnak. Mindez üdvözlendő, hisz történelmünk, kultúránk, hagyományaink ápolása nemes kötelességünk. Az idén harmadik éve, hogy megtartották a Márk családok találkozóját, a tavalyihoz hasonlóan ismét Barátoson az Erzsébet-kertben július 27-én. Igen érdekes és hasznos volt az idei rendezvény, melyről az ötletgazda, a Székelyudvarhelyen élő Ambrusné Márk Zsuzsanna Emese számolt be lapunknak.
A szervező elmondta: termékeny év áll mögöttük, számos újdonsággal jelentkeztek. Összehasonlították a háromszéki családtalálkozókat, és arra a következtetésre jutottak, hogy a Márkok a legnépesebb székely család. A találkozón 135 tagot számláltak.
Az eseményen a család fogalmát boncolgatták, hangsúlyozva, annak óriási szerepe van mind az ember életében, mind a társadalomban, hiszen generációkon keresztül örökíti át értékeit és kultúráját. Az összeállított családfájuk évről évre terebélyesedett. Tavaly is büszkeséggel töltötte el az azon szereplő 484 név, ám mostanra ismét lombosodott, immár 849 nevet számlál. A színpad hátulján és oldalán terítették ki a kinyomtatott családfát, melynek hossza elérte a 15 métert, de a méreten túl az elégtételt az biztosította, hogy kikerekedett a kapcsolat az 1591-ben Báthory Zsigmond fejedelemtől nemességet és családi címert szerző egerpataki Márk Péterig visszamenően, tehát 422 évet ölel fel.
A találkozóra elkészült a Márk nemzetség lobogója, amelynek központi eleme a családi címer, továbbá ott ékeskedik a nap és holdsarló párosa mint székely jelkép, ami „az összetartozást, a szülőföld szeretetét, magyarságtudatunk erősítését hirdeti, a megmaradást célozza, azzal a jelszóval, hogy mi egy zászlóalj vagyunk” – meséli Márk Zsuzsanna Emese.
Azonosították barátosi felmenőjük ősi telkét, mely ma is Márk-tulajdon, és csodával határos módon rátaláltak egy Márk-címeres pecsétgyűrűre. E két tény örömmel töltötte el a családtagokat, mert közelebb érezhetik magukhoz négy évszázados történelmüket. Ezért is gyűjtenek minden, a családhoz kapcsolódó legendát. Ilyen az 1974-ben a Kriterion Könyvkiadó által megjelentetett Márk vitéz című népballada-gyűjtemény vagy a szájhagyomány útján terjedő Mezítlábas Márk legények című elbeszélés. A család ősi fészkében, Szacsván tett kutatások eredményeként fény derült arra, valamikor olyan sok Márk lakott a falu felső részén, hogy Márkújfalunak nevezték.
A mai nemzedék is hagyott már valamit az utókornak. Márk Zsuzsanna Emese szerkesztésében megjelentették a családi emlékkönyvet Megmaradás címmel.
Minekutána a Sepsiszentgyörgyön élő Márk Zoltán tavaly a Székely Nemzeti Múzeumnak adományozta az addig a birtokában levő címeres nemeslevelet, a múzeum az alkalomra a kutyabőr nemesmásolatával lepte meg a családot. A közjegyző által hitelesített másolaton még a tűrések is megegyeznek az eredetivel, a zsinór, a függőpecsét is ugyanolyan.
A találkozón tisztelettel adóztak előrement szüleik, rokonaik emlékének. Következett a családtagok egyenkénti bemutatása. A legidősebb 87 éves, a legifjabb mindössze két és fél hónapos. Az előadások után következett az ebéd, és a szórakozásról, szórakoztatásról sem feledkeztek meg, volt nótacsokor és estébe nyúló táncparti.
A találkozó végén Márk Zsuzsanna jókívánsággal búcsúzott: mindenkinek kiváló egészséget, szeretetet a családban, sikert a munkában, szerencsét az életben, valamint bőséges gyermekáldást a fiataloknak, hogy a Márk nemzetség soha ki ne haljon.
