Tücsök kisasszony dalolva söprögette a szobáját. Egyszer csak, kopp! — valami koppant a padlón. Tücsök kisasszony fölemeli azt a valamit, látja ám, hogy egy fényes ezüstgaras.
Jót nevetett örömében, aztán így töprengett:
— No, most mit vásároljak magamnak ezért az ezüstgarasért? Vegyek egy narancsot? Cseresznyét vásároljak?
Végül is piros szalagot vásárolt az ezüstgarason, és a piros szalaggal a nyakában kiült az ablakába. Egyszer csak az ablak elé ért a bika.
— Ó, de szép vagy, Tücsök! — mondta. — Akarsz-e a feleségem lenni?
— Először énekelj valamit! — válaszolt a Tücsök.
— Buuu-búúú! — bődült el a bika.
— Brrr! Csúf a hangod! Hordd el magad! — pörölt Tücsök kisasszony, és a bika szomorúan odébbállt.
Az ablak elé ért a ló, s az is menten feleségül kérte Tücsök kisasszonyt, de ennek bizony a lónyerítés sem tetszett. Eljött még lánynézőbe a szamár is, de hiába iázott, eljött a cica is, de hiába miákolt, eljött a kakas is, de hiába kukorékolt, eljött a béka is, de hiába brekegett, egyikük hangja sem tetszett a kényes kisasszonynak.
Már esteledett, mikor Tücsök kisasszony ablaka elé ért az Egérke, s mihelyt cincogni kezdett, a kisasszony menten kijelentette:
— Gyönyörű a hangod! Te leszel a párom, senki más! Gyere be hozzám, Egérke, nyomban megfőzöm a lakodalmi vacsorát.
Egérke bement a Tücsök kisasszony házába. Tücsök kisasszony tűzre tette a nagy leveses fazekat, s így szólt vőlegényéhez:
— Most elmegyek cukros kalácsot vásárolni, addig te vigyázz a levesre!
Egérke meg úgy vigyázott a levesre, olyan buzgón leste, hogy egyszer csak belepottyant. Hazaért Tücsök kisasszony a cukros kaláccsal, keresi, szólítgatja az Egérkét, mindhiába, a vőlegény sehol. Egyszer csak látja ám, hogy a leveses fazékban úszkál Egérke. No, több sem kellett, Tücsök kisasszony nagy hangosan sírni kezdett:
— Levesbe esett a vőlegényem, brühühü!
A nagy sírásra odasietett a bika, a ló, a szamár, a cica, a kakas, a béka, és együtt bőgött, nyerített, iázott, miákolt, kukorékolt, brekegett a síró-rívó menyasszonnyal.
Kiugrott Egérke a fazékból, és megszólalt:
— Miért ez a nagy zenebona?
No, tücsök kisasszony nyomban abbahagyta a bús ciripelést, a bika a bőgést, a ló a nyerítést, a szamár az iázást, a cica a nyávogást, a kakas a kukorékolást, a béka brekegést: valamennyien körbetáncolták Egérkét, a vőlegényt, és valamennyien kaptak egy kanállal a lakodalmi levesből, valamennyinek jutott egy harapás a cukros kalácsból. Tücsök kisasszony és Egérke esküvőjét azóta is emlegetik hetedhét országban.
