Németország megosztottságának áldozatai előtt tisztelgő megemlékezéseket tartottak tegnap a német fővárosban az egykori berlini fal felhúzásának 52. évfordulója alkalmából.
A Bernauer Strassén levő központi emlékhelyen Bernd Neumann kulturális államminiszter és Klaus Wowereit, Berlin kormányzó polgármestere koszorúzott. Neumann hangsúlyozta, hogy az áldozatok emlékének ébren tartása különösen azért fontos, mert a rendszerváltás után született nemzedékek az ő sorsukon keresztül érthetik meg az emberi jogokat sárba tipró keletnémet diktatúra természetét. Angela Merkel kancellár az évforduló alkalmából egy berlini gimnáziumban tartott történelemórát.
A Nyugat-Berlint körbezáró határőrizeti rendszert 1961. augusztus 13-án hajnalban kezdték építeni a keletnémet munkásőrség és néphadsereg egységei. Kezdetben szigorúan őrzött drótkerítés, majd idővel három méter magas betonfal osztotta ketté a várost és képletesen egész Európát. A fal felhúzására a menekülthullám miatt volt szükség, amely azzal fenyegetett, hogy idővel elnéptelenedik az NDK. 1949-től, a két Németország megalapításától a fal felhúzásáig nagyjából hárommillióan menekültek az NDK-ból Nyugatra, a legtöbben Nyugat-Berlinen keresztül. A nagyvárosban ugyanis gyakorlatilag nem létezett ellenőrzés a keleti és a nyugati szektorok határán.
A 156 kilométer hosszú határőrizeti rendszeren 28 év alatt mintegy ötezren jutottak át Nyugat-Berlinbe. Több ezer embert viszont elfogtak szökés közben, és legalább 136-an életüket vesztették. A többségüket lelőtték a keletnémet határőrök, mások vízbe fúltak, és voltak, akik a sikertelen szökés után a börtönben öngyilkosságot követtek el. A két Németországot elválasztó határ teljes hosszát tekintve nagyjából 1400-an haltak meg menekülés közben vagy a letartóztatás után.
Tegnap megemlékezést tartottak a Potsdam melletti Glienicke-hídnál, a híres egykori határátkelőnél is. Matthias Platzek, Brandenburg tartomány miniszterelnöke beszédében kiemelte, hogy a fal felhúzásával a keletnémet állampárt a szó szerint bebetonozta Európa és Németország megosztottságát, és kinyilvánította: nem akarja, hogy a németek nyitott társadalomban éljenek.
A berlini fal 1989. november 9-ig osztotta ketté a várost, az utolsó haláleset viszont már jóval a rendszerváltás után történt. 1990. augusztus 31-én Lichtenrade városrészben egy 14 éves fiú megpróbált kalapáccsal kiütni egy kisebb darabot a betonfalból, hogy elrakja emlékbe. Eközben egy hatalmas tömb kidőlt, és maga alá temette a fiút, aki a helyszínen meghalt.
