A Szent István-kultusz a keresztény magyarság számára a létezés gyémánttengelye. A magyar ember, akár hívő, akár nem, tisztelettel néz fel Szent István alakjára. Kultusza halálától mindmáig végigkíséri a magyarság sorsát, kultúrájának, irodalmának alakulását. Legendák és krónikák, gyönyörű népénekek után a magyar történetírás mellett a magyar irodalom is kivette részét Szent István jelentőségének tudatosításából. Nemzeti irodalmunk is bizonyítja, hogy a magyarság a nagy országépítőt, a „nem porladó kezű királyt” mennyire tisztelte.
Először Katona József István, a magyarok első királya című, német eredetiből átdolgozott drámájában jelenik meg alakja. A szerző kegyelettel és szeretettel nyúlt a kényes témához. 1861-ben került színpadra Dobsa Lajos I. István király című ötfelvonásos tragédiája. A dráma zárószava hódolat Szent István előtt: „Első király volt ő e hon felett! S utolsó lesz, kit népe elfeled.”
A kiegyezés korának szellemét érezteti Szász Károly István vezér című drámájában. A millennium idején jelent meg Szalay Károly Csanád című ötfelvonásos színműve, amelyben Szent István megértette és követte az idők szavát. A dráma utolsó felvonásában Szent Gellért az éghez fohászkodik: „Népek nagy Istene! tekints le ránk! / Tedd boldoggá e népet és honát: / Körítse fény, melyet királya hord / Dicső fején, az égi koronát.” Igen, az „égi korona”, a magyar Szent Korona azt is jelenti, hogy minden földi hatalom az Istentől való.
A huszadik század első felében Harsányi Lajos kanonok regénye, A nem porladó kezű király, Sík Sándor piarista atya István király című drámája, az erdélyi polihisztor, Kós Károly Országépítő című regénye egy esztendőben, 1934-ben jelent meg, jelezve a Szent István-kultusz Trianon utáni jelentőségét. Sík Sándor háromfelvonásos műve valóban tragédia, főhősének sorsa megdicsőüléssel végződik: az eszme, amelyért küzd, az égi hatalom akaratából diadalmaskodik. Főhőse a jólelkű apostol, méltán tisztelt kormányzó, aki a vallás és a rend érdekében keménykezű hadvezér, aki hiánytalanul betölti történelmi küldetését.
Megjegyezném, hogy Szörényi Levente és Bródy János István, a király című rockoperájával, amely Boldizsár Miklós Ezredforduló című drámája alapján készült, új fejezet kezdődött a Szent István-kultuszban...
Jelentős mű Ratkó József Segítsd a királyt drámája. Bizonyítja: a múlt nem mutatvány, hanem emberségünk és magyarságunk éltető forrása. Illyés Gyula szerint: terhünk a föld, az élők az Atlaszok, akik tartják a földet, a halottak pedig a Föld terhei. Ratkó szerint azonban mégiscsak ők, nem az élők, hanem drága halottaink tartják a földet: „Ház épül rájuk, tartanak falat, házat, hazát.”
A szent királyról szóló alkotások között mindenképpen említést érdemel Serfőző Simon Jövőlátó című dramatikus játéka, amely szintén a Szent István-kultusz irodalmi újulásáról tanúskodik. A darabban Szent István drámai vitát folytat a sámánnal, aki azzal vádolja, hogy „lelkünket kicserélte”. A „jövőlátó” király dilemmája: utódai tudják-e folytatni művét? Hibáinkat tudatosítja az „ősi nembánomság”, a tehetetlenségi erő, a passzivitás, a tétlenség, ami miatt dolgozni és alkotni elfelejtettünk. A darab címadását is értelmező fejezetet lezáró szavak a jelenkorig hatnak: „Te tudod, uram. Jövőt látni neked kell. A király te vagy. De az alávetettséget, idegenek elnyomását azt hiszed, tűri majd a nép? Tűri, amíg tűrheti! De azután!”
Jánosy István is írt Szent Istvánról szóló tiszta, költői nyelvezetű drámát.
A magyarságnak a reálpolitikai számítások szerint sokszor el kellett volna pusztulnia, de mindig képes volt megmaradni, tragikusan nehéz helyzetekből is felállni. Ezért mondja Sík Sándor: a magyar történelem összeomlik, ha kihagyjuk belőle Istent. A „segíts magadon, az Isten is megsegít” elv szerint hinni, bízni és tenni kell a megmaradásért. A magyar hivatás Szent István óta erkölcsi hivatás: küzdelem, hit a megmaradásért. (Cs. Varga István, Kisalföld)
Szabó Magda: Az a szép, fényes nap
A Szent István-i eszmekör születésének legizgalmasabb drámáját, Szabó Magda darabját a Nemzeti Színház mutatta be 1976-ban. Az a szép fényes nap 994. őszén játszódik Vajk, Géza fejedelem fiának keresztelése előestéjén, amikor összegyűltek Európa keresztény királyságainak követei a magyar fejedelmi udvarban, hogy tanúi legyenek a magyar nép csatlakozásának a többi európai keresztény országhoz. Az addig nyugati portyázásairól hírhedt magyar törzs új útra indulásáig hosszú, nehéz véres utat kellett megtennie Géza fejedelemnek, aki egyetlen döntésével megteremtette azokat a feltételeket, amelyek összetartják, megkötik népét, s bekapcsolják abba az európai közösségbe, ahol nemzetté fejlődhet. Eközben szembekerül a hagyományokkal, a régi életmódot védőkkel és az új istent teljes szívvel és hittel vállaló Vajkkal, aki másnaptól István király lesz, s akit az utókor Szent István néven tart majd számon.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
