Kétségtelenül elférne, csak azt kellene tudomásul vennie a folyton színt váltó, mandátuma végét töltő volt tengerésznek, hogy mindaddig egyetlen kisebbségbe kerülő nemzeti közösség sem teszi ki házára annak az országnak a lobogóját, míg másodrendű állampolgárnak tekintik, kéréseit, óhaját, sarkosabban fogalmazva követelőzéseit nem hallgatják meg, mi több, szemébe vágják, kuss, hallgass a neved (!) egységes nemzetállamukban. Miközben úton-útfélen hangoztatják, hogy a nemzeti kérdés megoldása modellértékű Romániában, s folyamatosan hajtogatják: talán még túl sok jogot is biztosítottak a kisebbségek számára. E hamis propagandát Bill Clinton 1997-es látogatásakor kapták fel, s elszavalják minden alkalommal, amikor ajkunkra kívánják fagyasztani a szót.
Nos, mindaddig, míg a román állam és vezetői szabályosan gúnyt űznek autonómiatörekvéseinkből, megtagadják tőlünk az ellopott kolozsvári és marosvásárhelyi magyar egyetemek visszaszolgáltatását, mindaddig, míg egy politikából lassan kifelé tartó, de ez ellen bármily mocskos eszközt bevető politikus képes olyan magyarellenes hangulat felkorbácsolására, mint amilyet múlt héten ostoba kijelentéseivel kiváltott, amikor is nyári egyetemek betiltásával, magyar politikusok kitiltásával, Buda­pest megrekcumozásával fenyegetőzött, mi több, magyarellenes nemzetközi koalíció fővezérévé kiáltotta ki magát, bizarr, hogy még azt is elvárná: szófosását megtapsoljuk, s román trikolórerdővel fogadjuk, amikor régiónkba méltóztatik fáradni. Mindaddig, míg az államelnök Traian Băsescu meg­engedi magának, hogy az erdélyi román nacionalizmus legvirulensebb képviselőinek köréből majdhogynem háborús üzenettel zavarja meg életünket, ne várja, hogy bárki is kitűzze a románok zászlaját a házára.
Neki és társainak háborús hangulatúvá szított magyargyűlöletükkel illenék fehér zászlóval közeledniük felénk.