Tavaly – az utóbbi évek egyik legjelentősebb hollandiai festményrablása során – az október16-ára virradó éjszakán három, a Duna-delta térségéből származó, Hollandiában dolgozó román férfi kirabolta a rotterdami Kunsthal Múzeumot. Hét festményt loptak el, kisméretű Picasso-, Matisse-, Monet-, Gauguin-műveket. A 28 millió euróra biztosított festmények értéke több mint 200 millió euró. A tetteseket bűnszövetségben elkövetett lopás vádjával tartóztatták le idén februárban.
A rendőrséget, bizarr módon, az egyik gyanúsított elhagyott szeretője vezette nyomra, valószínű, féltékenység miatt jelentette fel a hőn szeretett férfit és társait. Kiderült azonban az is, hogy a rendőrség már hónapok óta figyelte a három férfit és bűntársaikat. Még két személyt letartóztattak, a hatodik, a banda szellemi irányítójának kiléte azonban ismeretlen, nem tudták elkapni, mint ahogy az is kérdéses, hogy hol vannak jelenleg a festmények.
Mielőtt erre a legfontosabb kérdésre összpontosítanánk, néhány bizarr adalék a rotterdami festménylopás történetéhez.
A gyanúsítottak, játszva egy kicsit a tájékozatlan bunkót, megvezetve vallatóikat, kihallgatásuk során elmondták, hogy az egyikük autójának navigációs rendszerével, GPS-ével indultak el, amely először a rotterdami természetrajzi múzeumhoz vezette őket. Mivel egy mamutot mégsem lophattak el, második nekifutásra találták meg a rotterdami műcsarnokot. Egy vészkijáraton hatoltak be, a zár szerkezetét egyszerű patentfogóval törték fel, a rablás maga nem egészen három percet tartott. A festmények kiválasztásánál elsősorban méretük volt a döntő, kisebb alkotásokat válogattak ki, kivágták a keretből, s egy nejlonzacskóba rakva menekültek. Vallomásuk szerint fogalmuk sem volt, kik is ezek a festők. Matisse képét például azért választották, mert az egyik elkövető emlékezett egy hasonló nevű, Romániában fungáló autómárkára (Matiz?).
A nyomozás során felmerült a gyanú, hogy néhány festményt az egyik gyanúsított édesanyja elégetett. A nyomozók felkérték a bukaresti képzőművészeti múzeum szakembereit, vizsgálják meg a fürdőszoba kazánjában lévő hamunyomokat. Kiderült: tényleg festményeket vagy képkereteket égettek el. Utána a hölgy, aki először – utólag visszavont vallomása szerint – a temetőben ásta el a festményeket, megijedt, és elégette azokat. Később módosította vallomását. Kijelentette: nem égette el a festményeket, azok nincsenek is nála! A nyomozás során nem először a gyanúsítottak visszavonták vallomásaikat, az az érzésünk, önfeledten játszanak, összevissza beszélnek, s nincsenek tudatában tettük súlyának.
A nagy kérdés: mi történt a festményekkel? Hol vannak? Megvannak-e még egyáltalán? És itt jön be a képbe az ismeretlen, hatodik gyanúsított, a festményrablás spiritus rectora, aki feltételezések szerint néhány műalkotást már el is adott a feketepiacon. A román bíróság pedig ismét elhalasztotta a soron lévő tárgyalást. A végén valószínűleg a gyanúsítottakat elítélik, ám néhány év múlva szabadulnak, s akkor ismeretlen társuk kifizeti őket. Igen, ez ilyen egyszerű.
