A magyarországi cserkészek Táborkereszt katolikus cserkészmozgalmának köszönési formáját próbálták meghonosítani idei, július végi nagytáborukban a sepsiszentgyörgyi 40-es számú, Szent György Csapat cserkészei.
Csíkmadarasig vonattal, onnan tovább kisteherautóval utaztak a Hargita oldalán fekvő Szederjes pusztájára, nyári táborozóhelyükre. A vasárnapi tábornyitó szentmisét Ft. Szabó Lajos kanonok, csapatparancsnok mutatta be, aki a szentbeszédben a lelkierő fontosságát hangsúlyozta: nem az az erős ember, aki testileg az, hanem aki hűségesen kitart a krisztusi úton. Utalt az önnevelés és egymás elfogadásának fontosságára, arra, hogy a cserkészet nagy családjában mindenki fontos, és mindenkinek megvan a saját feladata. A szentmise után került sor a fogadalomtételre és -újításra, majd megvendégelték az ünnepségen részt vevő szülőket.
Feledhetetlen élményként élték meg a cserkészek a szerdai egész napos túrát, amikor a székelyek szent hegyére, a madarasi Hargitára zarándokoltak. Lajos atya lelki hagyatékként hátrahagyta, hogy közös erővel építsenek egy kis fakápolnát a Hargitán, legyen ahova egy fohász erejéig betérni, hálát adni...
Az őrsvezetők gondoskodtak arról, hogy a napi tevékenységekben a kisebbek játékosan megtanulják mindazt, amit a mindennapi életben is hasznosítani tudnak: a cserkésztörvényeket, elsősegélynyújtást, magyar történelmünk fontosabb mozzanatait, népdalainkat. Nem maradt el a napi fa- és vízhordás, az esti tábortűzi jelenetekre való készülődés, az éjszakai őrség. Táborzáráskor kiosztották a csapat negyedévenként megjelenő lapját, a Gyertyalángot.
Józsa Zsuzsanna
