Magyarország külföldi megítéléséről, a nagyrészt kedvezőtlen kép kialakulásának okairól tartottak kerekasztal-beszélgetést szombaton Kőszegen, a Tranzit ifjúsági fesztiválon Kumin Ferenc, a Miniszterelnökség nemzetközi sajtókapcsolatokért felelős helyettes államtitkára, Helmar Dumbs, a Die Presse osztrák konzervatív napilap külpolitikai szerkesztője és Igor Janke lengyel politikai elemző az Orbán Viktorról szóló, itthon Hajrá, Magyarország címmel megjelent könyv szerzője részvételével.
Az angol nyelvű beszélgetésben Kumin Ferenc a magyar kormány külföldön tapasztalható kedvezőtlen megítélése ellen emelt szót. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a külföldi, azon belül gyakran a mérvadó német nyelvű sajtó is a „jobboldali nacionalista” címkét ragasztja a magyar kormányzó pártokra, aminek a náci korszakkal összefüggésbe hozható, teljességgel alaptalan áthallásai vannak. Helmar Dumbs egyik példaként említette, hogy a „gleichschaltolás” kifejezéssel illetik a kormánynak a kultúra területén tett intézkedéseit, amikor azt bírálják, hogy a befolyását kiterjesztendő, megpróbálja a saját embereit tenni bizonyos posztokra. „Azt hiszem, ez olyasmi, amit bizonyos mértékig minden kormány megtesz” – mondta a Die Presse szerkesztője.
Kumin Ferenc szerint persze maga a miniszterelnök nem bánja, ha például úgy emlegetik, mint aki kész kiállni a nemzeti érdekekért, „és ez vonzza magához a nacionalista jelzőt”. A külföldi sajtónak azonban inkább a BBC gyakorlatát kellene követnie, amely szerint a magyar kormánypártot konzervatív és kereszténydemokrata irányzatú pártnak nevezik, ami megfelel annak, hogy a Fidesz–KDNP az Európai Parlamentben az Európai Néppárt frakciójához tartozik – tette hozzá. Igor Janke hangsúlyozta, hogy ez a „címkézés” megnehezít minden vitát a magyarországi viszonyokról.
A Fidesz kormányzásáról az elmúlt három évben kialakult negatív kép okait Helmar Dumbs főleg a hatalomgyakorlás stílusára vezette vissza. Benyomása szerint ez abból ered, hogy a kormánypárt vezető tisztségviselői rendkívül tudatosan élnek a kétharmados parlamenti többségükkel, „azt az érzetet keltve, hogy tudják: ezzel bármit megtehetnek, amit akarnak”. Igor Janke nem értett ezzel egyet. Szerinte éppen a kormánydöntések tartalma váltotta ki a Magyarország-ellenes hangulatot. A lengyel újságíró szerint mindez a multinacionális cégeket sújtó, kulcsfontosságú ágazati különadók kivetésével kezdődött. Az erre adott reakció nagyon erős volt, ami szerinte természetes.
Janke arra is emlékeztetett, hogy „a 90 százalékában baloldali liberális európai újságíró társadalmat” megdöbbentette, hogy egy Angela Merkel német kancellárnál és David Cameron brit miniszterelnöknél is konzervatívabb politikus, Orbán Viktor 2010-ben „ilyen hatalmas támogatással nyerte meg a választásokat”. „Később pedig az az üzenet jutott el hozzájuk, hogy Önök meg akarják fojtani az összes független médiumot...” Szerinte a magyar kormány imázsa szempontjából nagyon kedvező momentum volt, amikor megértették, hogy „Orbán Viktor tényleg meg akarja változtatni az országot, és befolyásolni akarja a valóságot”. Másfelől azonban a magyar kormányfő nem magyarázta meg rögtön a legelején a világnak, hogy mire készül.
Kumin Ferenc ezt a hibát a kormányzás kezdetére jellemző kényszerű sietséggel indokolta. A megkezdett sok reform között „a nyugdíjrendszer átalakításának alapos előkészítése egy jó lépés lehetett volna ezeknek a félreértéseknek az elkerülésére. De az általános érzés az volt, hogy erre nincs időnk” – mondta. Janke erre azzal reagált, hogy „mindennek később meg kell fizetni az árát, és ez az ár nagyobb lehet, mint amit az elején nyertek” a gyors lépésekkel.
