Soroljuk még a hónap végi világversenyeket? Vannak még. Lesz tehát, mire figyelnünk. Na persze a legtöbben úgy vagyunk, hogy oda figyelünk kiélezetten, ahol a magyarok is éremesélyesek. Ilyen például a kajak-kenu, az öttusa... Ráhangolásként hadd adjunk egy rövid betekintést a sportágak történetébe, hiszen nem árt, ha tudjuk, honnan „jönnek”, mikor indultak.

Kajak-kenu
Egy négyezer évvel ezelőtt kelt föníciai írás így érzékelteti, milyen körülmények között merészkedett ki az első ember a tengerre: „A villám itt lángba borította, ott meg kettéhasította a fákat. Páni félelemtől űzve ragadott meg Oszusz egy fatörzset, letördelte róla az ágakat, és a fatörzsbe kapaszkodva elsőként merészkedett a habok fölé.” Minden bizonnyal a látvány hatására megfogant az emberek fejében a kérdés: Vajon nem me­rül-e el a fa, ha ráülünk? Ráültek, és nem merültek el... Idővel két, majd több fatörzset kötöttek össze, megépítve az első tutajt. E tutaj utódjával települtek át az indonézek Ausztráliába, a tahitiek Új-Zélandba... Na de ne menjünk olyan messze, emlékezzünk csak: 1947. április 26-án a fiatal norvég néprajztudós, Thor Heyerdahl öt társával a Kon-Tikinek nevezett balzafatutaján indult útnak Callaóból, hogy igazolja elméletét, mely szerint Polinéziát Dél-Amerikából tutajon érkezett emberek népesítették be. Száz napon át 4300 mérföldet megtéve sikeresen célhoz ért a Kon-Tiki...
A maguk rendjén a polinéziaiak is tettek egyet s mást a „tengeri járgányok” továbbfejlesztéséért. Kiváj­ták a fa törzsét, és melléje oldalegyen­súlyozásul egy másik törzset erősítettek, magalkotva a katamaránt. A katamaránokkal aztán Eu­nu­ku nevű istenük védelme alatt hatalmas távolságokat tettek meg a hullámok hátán... Innen már csak egy lépés választotta el a kor emberiségét a kajak-kenu megalkotásától. Meg is alkották az egyiptomiak, bizonyítja ezt  mitológiájuk, mely szerint napistenük, Rá naponta aranycsónakon – tulajdonképpen kenun – haladt át az égbolton.
A magyarok figyelmét sem kerülte el a kajak-kenu. A néprajzi kutatások bizonysága szerint már a honfoglalás előtti időkből ismerték az egy- és kéttollú lapáttal hajtott kajakokat, kenukat. Ezek után nem meg­lepő, nem csoda, ha a magyar kajak-kenu sport felzárkózott a világ élvonalába.
Az első Európa-bajnokságon (1933. augusztus 19–20., Prága) ugyan még hiányoztak a dobogóról, de az öt évvel későbbi világbajnok­ságon (1938. au­gusztus 6–7., Vax­holm) Ba­la­toni Ka­mil már megszerezte az első magyar érmet a K-1, 10  000 m-es számban. Azóta sok víz elpárolgott a kajak-kenu versenyek színhelyéül szolgáló tavakból, hogy világgá vigye a magyar „hajóraj” és főleg legénysége – Hatlaczki Ferenc, Mészáros István, Mészá­ros György, Parti János, Urá­nyi János, Fá­bián László, Hesz Mihály, Wichmann Ta­más, Tatai Tibor, Csapó Géza, Giczi Csaba, Kolonics György, Kovács Ka­talin, Kőbán Rita... és a többiek – hosszú, nagyon hosszú a soruk – hírnevét.
A hónap végén (augusztus 29.–szeptember 1.) Duisburgban rendezik meg az idei világbajnokságot, amelyen teljes csapattal vesz részt a magyar hajóraj, és amelynek az egyik feladata, hogy megvédje jó hírnevét, öregbítse a magyar kajak-kenu sport dicsőségét.
A legutóbbi világbajnokság magyar győztesei:
Kovács Katalin, Kozák Danuta – K-2, 200 m
Tóth Dávid, Kulifai Tamás – K-2, 500 m
Szabó Gabriella, Kozák Danuta, Kovács Katalin, Benedek Dalma – K-4, 500 m
Vajda Attila – C-1, 1000 m
Csipes Tamara – K-1, 1000 m
Csipes Tamara – K-1, 5000 m
Sok sikert, magyarok!           (áros)

Öttusa
Gyökerei a régi szép, mesés világba nyúlnak vissza. Penthatlon néven jelen volt az ókori olimpiai játékokon is. Igaz, nem a mai formájában. A penthatlonisták egy stadiontávolságú futással kezdtek, aztán következett a távolugrás, majd a diszkoszvetés, a gerelyhajítás és végül a birkózással zártak... Innen merítette ötletét Pierre de Coubertin, az újkori olimpiai játékok atyja, amikor megfogalmazta a mai öttusa életre hívását: „Lennie kell a modern világban is egy mércének, a férfiasság próbájának, amely megmutatja, tulajdonképpen mire is képes az ember. Erre csak egy összetett sportág lehet alkalmas.”
Mi legyen az? – hangzott el a kérdés. Ekkor a derék svédek egy legendát, a hírvivő harcos legendáját vették alapul az öttusa szabályzatának kidolgozásához: „A futár kötelessége teljesítése közben elveszti lovát, kardjával leszúrja az ellenséget, pisztolylövésekkel fedezi további útját, nem ismer természetes akadályt, átússza a folyót, és ismeretlen terepen futva eljuttatja rendeltetési helyére a parancsot, hogy csapata győzelmét biztosítsa.” Nem nehéz kitalálni az előbbi  történetből, hogy az öttusa versenyszámai: lovaglás, vívás, pisztolylövés, úszás és terepfutás.
A versenyszámok megmaradtak máig, csupán a sorrend változott meg, s a versenyrendszer.
Na de minket ez kevésbé idegesít, hiszen az évek során – az első világbajnokságot 1949. október 16–20. között rendezték meg Stock­holmban – mindig az élmezőnybe tartoztak nemzetünk fiai, később leányai. Benedek Gábor, Szondy István, Kovácsi Aladár, Nagy Imre, Török Ferenc, Móna István, Villányi Zsigmond, Kelemen Péter, Vörös Zsuzsanna... utoljára hagytam Balczó Andrást, a világ minden idők legjobb öttusázóját.
Kaohsziung (Tajvan) az idei öttusa-világbajnokság helyszíne. A résztvevők között vannak a magyarok is – Marosi Ádám, Kasza Róbert, Demeter Bence, Tibolya Péter, Föld­házi Zsófia, Cseh Krisztina, Kovács Sarolta, Gyenesei Leila. Mi tagadás, érmet várunk tőlük. Érmet, legalább egy aranyat... Tudjuk, tudjuk, a távoli Taj­vanban ez nagyon nehéz... De reménykedünk.
A legutóbbi világbajnokság aranyérmesei: egyéni: Leszun Alekszandr (orosz) és Mhairi Spence (brit), váltó: Dél-Korea és Németország (női), vegyes váltó: Ukrajna, csapat: Olaszország (4. Magyarország) és a női csapat: Nagy-Britannia (2. Magyar­ország). Ezen a végeredményen mindenképpen kell javítani!
És végül egy sportág, mely nem a magyarok erőssége, de viszonylag új és hódító a fiatalok körében.

Hegyikerékpár
Más szóval: mountain-bike. Gyökerei a két világháború közötti időszak végéig nyúlnak vissza, amikor a kaliforniai Marin megyében  egy csoport kerékpáros lecsupaszított és ugyanakkor meg­erősített vázú és kerekű Schwinn kerékpárokon nekivágott a vidék hegyi útjainak. Azt már mondani sem kell, hogy a „hegyi járgány” szinte évről évre módosításokon esett át, közben megrendezték az első hivatalos hegyikerékpáros versenyt is 1976. október 21-én. A Tamalpais-hegy tetejéről lefelé vezető 3,4 km-es úton gyorsasági vetélkedő volt. Egy évvel később Joe Breeze megalkotta az első modern mountain-bikét, melynek váza króm-molibdén ötvözetből készült, könnyű volt, és a legstrapabíróbb alkatrészekkel szerelte fel.
Nos, ma már világbajnokságokat rendeznek a mountain-bike öt versenyszámában: terepverseny (1996-tól olimpiai szám is), gyorsasági verseny, páros szlalomverseny, zsűrizett trial és kaptatóverseny.
A dél-afrikai Pietermaritzburgban augusztus 26-án kezdődik az idei világbajnokság.                   (-ros)

Cselgáncs
Japán eredetű önvédelmi sportok. A gyökerek több évszázadra nyúlnak vissza, és egy japán orvos, Akyama Shirobei nevéhez kötődnek. Akyama egyszer Kínában járt, ahol egy titkos szektától megtanulta a ha­kuda nevű harcművészetet. Visszatérve Japánba bezárkózott lakásába, s ott három esztendő alatt, a Kínában tanultak alapján kidolgozta saját módszerét. A három esztendő letelte után előállt, és bejelentette, hogy háromszáz fogást tud, amelyekkel valamennyi ellenfelét képes ártalmatlanná tenni. Hogy hogyan jött rá a cselgáncs lényegére? Egy havas téli napon kint sétált a kertjében, és látta, hogy egyik cseresznyefájának erős, vastag ága letörött a ránehezedő hótömeg súlya alatt, de a mellette álló kis fenyőfa gyenge ága csak meghajolt, majd amikor a hótömeg saját súlyától lecsúszott, büszkén felegyenesedett. Az orvos ekkor felkiáltott: Utánaengedni, hogy győzhessünk! A XIX. században aztán egy másik japán, a nagyszerű pedagógiai érzékkel rendelkező Jigoro Kano Bungakushi tényekkel igazolta a testnevelés szükségességét, s e szükségesség népszerűsítése érdekében előszedte és felújította Japán már feledésbe merült harci játékait. Mindenikből kivette azt, amit értékesnek talált, aztán megalkotta új módszerét, s ezt dzsúdónak (cselgáncsnak) nevezte el. A dzsúdó lassan és biztosan hódította meg a világot mint kiváló testnevelési eszköz (a japán testnevelési rendszer része) és mint szabályokhoz kötött versenysport.
Hogy mennyire meghódította a világot, azt bizonyítják világversenyei – olimpiai bajnokság, világ- és  kontinensbajnokságok (köztük Európa-bajnokság is). Augusztus 26-án Rio de Janeiróban kezdődik a világbajnokság. Re­mélni merjük, hogy Csernoviczki Évával (az idei Európa-bajnok), Joó Abigéllel (Európa-bajnoki bronzérmes) az élen a magyarok is beleszólnak az éremosztozkodásba. Remél­jük, és szurkolunk is érte!                       (áros)