A sportpályán szünet nélkül rúgták a labdát a fiatalok, nyargaltak a vetélkedő lovas fogatok, füstöltek a pecsenyét és csórékolbászt sütő rostélyok. Még meg sem kezdődött az ünnepség, s már népes sereg foglalta el a sátrak alatti ülőhelyeket. Megle­pe­tés­sel szolgáltak a helybeliek, mert a szárnyait bontogató Mikó­újfalusi Lokálpatrióta Egyesület olyan színpaddal lepte meg a községvezetést, amelyet bárki és bármikor használhat majd a közösség javát szolgáló rendezvényeken. Az új színpad avatóján előtérben díszelgett a mikóújfalusiak székely kuriózumként bejegyzett rakottága, Mikóújfalu két testvértelepülésének küldöttjei (a Duna–Tisza közötti homokhátságon fekvő Ballószög és a Somogyi-dombságon elhelyezkedő Bálványos) és a helyi önkormányzat képviselői köszöntötték a közönséget.
Muzsikában sem volt hiány, a Nagykürt 95 fúvószenekar számait visszhangozták a hegyek, Oltfej falvaiból verbuvált fogathajtók versenyét Fodor István és Deák Zsolt közvetítette. A ballószögiek Kádár Kata balladájával, a bálványosiak a barátságot jelképező alkotással kedveskedtek a vendégfogadóknak. Mosolyokat, de könnyeket is láttunk a harminc-, negyven- és ötvenéves házassági évfordulójukat ünneplők köszöntése alkalmával, akik díszoklevelet, szív alakú mézespogácsát és virágot vehettek át. A falu múltjáról Nyáguly Vilmos polgármester beszélt, remélve, hogy az egykori Gerebenc ősi kistelepülésből kialakuló Mikóújfalu nyomdakész monográfiáját lombhullásra kézbe kaphatják a helybeliek és az érdeklődők. Ebben olvashatjuk majd, hogy 1349. szeptember 9-én írásos formában említik Nagy Lajos király parancslevelét, amelyben arra kéri embereit, járassák ki (járják be és jelöljék ki – Kgy. Z. megj.) a mai Tusnádfürdő (amit akkor Beszéd-mezőnek neveztek), Sepsibükszád és Mikóújfalu övezetében, az Olt vonalától keletre eső erdős térséget, amelyre az udvar jogot tartott. Óriási erdőbirtokról volt szó, amely az adatok szerint a tusnádfürdői Tiszás- és a Száldobos-patak között terült el. A „kijárás” eredménytelen volt, ugyanis a megjelölt terület még hosszú időn keresztül a Mikó család birtokában maradt. Az említett monográfia része a vidéki településeinkről szóló könyv­so­rozatnak, amelyet a megyei művelődési központ ad az olvasóközönség kezébe.