Farcádi Botond
Kolozsvár. Több tízezres tömeg üdvrivalgása, amikor az István, a király végén óriási piros-fehér-zöld lobogó tűnik fel a színpadon. Azon a téren, ahol a Szent Mihály-templom és Mátyás lovas szobra mellett nem is oly régen még piros-sárga-kékre mázolt padokkal és szemeteskukákkal igyekeztek palástolni, hogy bármi köze is volna e városnak a magyarokhoz.
Kissé odébb, a színpadtól távolabb román fiatalok egy csoportja, beszélgetnek, s közben hallgatják a rockoperát. Időnként tapsolnak is.
Farkas utca. Erdélyi magyar kiadók, népi mesterek, hagyományos termékek készítőinek standjai egymás mellett – sokukon a matrica: Igen, tessék!, mert ott érték a magyar szó – , székelyföldi, kalotaszegi kézművesek vásárlásra csábító portékái között sétáló kolozsváriak és látogatók. Román szót is hallani: a hölgy hallhatóan idegen akcentussal kér valamit, s közben román nyelven szabadkozik: nem beszél magyarul, de meg akar tanulni.
Lakónegyed. Idősebb hölgy kérdezi, a főtérre tartunk-e, majd hozzáfűzi: legalább ilyenkor legyünk ott. Mi, magyarok. Mert ott érték az ilyen találkozó.
Életképek, megeshet, nem is a legjellemzőbbek a Kolozsvári Magyar Napokon. De melyek mégis jelzik: Erdély fővárosában mintha megmozdult volna valami: mintha találkozna a magyarság öntudatra ébredése, identitásának kinyilvánítása, összefogása a románság nyitottságával, kultúránk iránti fogékonyságával.
Marosvásárhely. A magyarok közvetett és közvetlen közreműködésével is megválasztott román polgármester száműzi a város főteréről azt a rendezvényt, amely a kolozsvárihoz hasonlóan ízlésünket, kultúránkat mutatná be, találkozásra és bemutatkozásra teremtene lehetőséget. Mi több, ellenrendezvényt szervez valamiféle hazug multikulturalitás jegyében. Székelyföld fővárosában még él Marosvásárhely elrománosításának reflexe, a jól fésült nacionalizmusé a tér – az erre adott válasz pedig mintha nem volna elég eltökélt.
Sepsiszentgyörgy. De lehetne Barót, Kézdivásárhely, Csíkszereda, bármely székelyföldi város, ahol tömbben élünk. Vajon itt tudatosítjuk-e, mit is jelent az, hogy többségben vagyunk, számos helyen, intézményben magyarul is szólhatunk, művelődési rendezvényeinket senki nem akadályozhatja meg? Érték-e számunkra a magyar szó, a találkozás, megbecsüljük-e, óvjuk-e azt? Nem azért, hogy beérjük azzal, ami demográfiai helyzetünk folytán adott, hanem hogy belső anyaországként példát mutathassunk, erőt adhassunk az Erdély más szegleteiben élők számára is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
