Utóhang egy Úz-völgyi emlékkopjáhozAldobolyból indult

2013. augusztus 29., csütörtök, Faluvilág

Kovács Bélának állítottak kopjafát augusztus 26-án, az immár hagyományos Úz-völgyi emléknapon népes közönség jelenlétében. A Balázs Antal keze alól kikerült alkotáson ez olvasható: Kovács Béla (1925–2013) Úz völgye hűséges magyar honvédje. Ki hitte volna, hogy eljön majdan az az idő, amikor szabadon emlékezhetnek az egykor ott harcolók maradékai a Székely Határőrség nagy tragédiájára? Szemerjai sírjánál Botos Ferenc, a sepsiszentgyörgyi férfidalárda alelnöke a dalostársak nevében búcsúztatta. Az Úz völgyéből hazaérkezett lányával, Kissné Kovács Zsuzsannával beszélgettünk róla.
 

  • Balázs Antal felvétele
    Balázs Antal felvétele

– Aldobolyban született, ott járta az elemi osztályait. Édesapja keze alatt nevelkedett, aki a falu tanítója volt. Székely nemes, jómódú földbirtokos családból származott. Édesapja szolgálati helyein ne­velkedett a fiú is, előbb Árapatakon, Sepsikőröspatakon, majd Kökösben. Ke­serűséggel emlékezett az árapataki évekre, ahol őt is sújtotta az interbellum türelmet nem ismerő, túlfűtött hazai nemzetiségpolitikája. S mert a szülőfalu és az apa munkahelye, Illyefalva között országhatárt húztak, a család évekig szétszakítva élt: nagyanyám egyik fiával Aldo­bolyban, tanító nagyapám és édesapám Illyefalván. Onnan került édesapám a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumba, ott érettségizett, majd a székelykeresztúri tanítóképzőben szerzett néptanítói oklevelet. Nagyon fiatalon kapta meg a katonai behívót. 1944. július 31-én huszonéves fiatalokként kerültek ki az Úz völgyébe, nem is sejtve, hogy tragédia lesz a vége. Nagy lelkesedéssel mentek oda, büszkeséggel, felesküdt katonaként, a 11. székely határőr zászlóalj katonáiként érkeztek a tűzvonal elébe meg­védeni a magyar hazát. Akkor tanulta meg, hogy mit jelent gyaloglás közben aludni. Rész­letekbe menően mesélte nekem mindig háborús emlékeit, élményeit. Amikor az Úz völgyének csendjét a puskák és más fegyverek zaja kezdte megtörni, akkor éb­redtek rá, milyen nagy és felelős szerepet rótt rájuk a haza és a felette őrködő Fennvaló. Ott ismerte meg azokat a fiatal katona bajtársakat – Páldeák Bélát, a ma is Málnáson élő Páll Samu tanító bácsit, Barta Misi bácsit, Váncsa Bercinek az édesapját és hát természetesen Szőts Dani bácsit –, akikkel aztán a nehéz diktatúra éveiben is mindig visszajártak a harci emlékek vidékére. Visszaemlékszem, hogy nem egy alkalommal kereste a politikai rendőrség apámat, mert nem szerették, hogy miért mind járnak és miért mind mennek az Úz völgyébe emlékezni. Gyak­ran Reketes Tibor hűtőkocsijával mentek ki a völgybe, hogy megtévesszék az utánuk leskelődőket. A mi családunkban az Úz völgye állandó téma volt, de azt is tudtam fiatalként, hogy arról beszélni nem volt ajánlatos. Az Úz völgyéért egyszer még az apám fenekébe is bevertek a politikai rendőrségen. Ezért volt életem egyik legnagyobb öröme, hogy virágot tehettem ebben az évben augusztus 26-án édesapám emlékkopjájára én, aki annyiszor megfordultam az ő kedves Úz-völgyi bajtársaival együtt az egykori harcok színterén. Édesapám igazi, tiszta lelkű székely-magyar ember volt, haláláig hű maradt népéhez, nemzetéhez, jó családapa, kiváló nagyapa, a magyar kulturális élet mindenkori anyagi támogatója.
Kovács Zsuzsanna elmondta: édesapja orosz fogságba esett, hastífuszt kapott, megtapasztalta a hadifogolylágerek nyo­morúságát. De onnan már érett és edzett fiatalemberként került haza és alapított családot. A Mikó-kollégium internátusában e sorok írójának is nevelője volt az ötvenes években, s ezt a pályát a textiliskolában foly­tatta, majd Szotyorban lett igazgató-ta­nító. Pedagógusként érte meg a nyugdíjaskort. Nagyon szeretett énekelni, tagja volt nemcsak az említett férfidalárdának, hanem a szemerjai református dalárdának is, hiszen Szemerjához számos emlék fűzte. Felesége, Vitális Sarolta tíz évvel férje halála előtt elhunyt. Magyarságát becsülettel megélte. Mint háborús veteránt tagjai közé választotta az Erdélyi Hagyományőrző Vitézi Rend, viselte a Háborús Emlékérmet és a Magyar Koronás Kis Kereszt Érdemrendet.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint mikor lesz vége a koronavírus-járványnak?







eredmények
szavazatok száma 437
szavazógép
2013-08-29: Család - Puskás Attila:

A ricinus (A mérges természet)

A ricinus (Ricinus communis L.) afrikai eredetű évelő növény, nálunk a téli hidegek miatt csak egyéves, kerti, út menti, parkokban kedvelt díszcserje. Vá­ro­sainkban előfordul, s mivel „vakondűző” hatásúnak is tartják, feltehető, hogy mutatóssága mellett ez is indo­kolja tavasztól késő őszig tartó vegetációját.
2013-08-29: Faluvilág - Kisgyörgy Zoltán:

Lécfalvi táncosok a horvát határnál

Még nincs egy éve, hogy a lécfalvi LEZA Egyesület megalakította a Nemere tánccsoportot. Mintegy harminchat kicsi és fiatal ropja a táncot, s máris első díjjal jöttek haza a Kovásznán megrendezett néptáncvetélkedőről. Alig egy hete pedig a horvát határ menti testvérfaluból, Zalamerenyéről érkeztek vissza.