A vitatott rétyi faipari beruházás kapcsán megfogalmazódó kérdések egyike közvetlen környezetünk védelmét érinti, sokak aggodalommal fürkészik kis térségünk természeti adottságainak jövőjét. És valljuk be: nem alaptalan a félelem, hogy évek múltán, a nagyfokú fakitermelés nyomán erdők borította tájainkon legfőbb ékességüktől megcsupaszítva köszönnek vissza majd a kopár hegy- és domboldalak.
Hogy mennyire nem tudjuk felmérni, milyen kincs birtokosai vagyunk, azt sajnos lépten-nyomon megtapasztalhatjuk, nem csupán az említett fűrésztelep okán. Elegendő ehhez a településekhez legközelebb eső kirándulóhelyeket bejárni, a hétköznapokban megfáradt piknikezők nyomaiba, sajnos, majd mindenhol belebotlunk. Nemrégiben a sepsiszentgyörgyiek egyik közismert és kedvelt útvonalán haladva fogadott szomorú látvány a Bíróné pusztáján át a Honvéd-forrás felé tartva.
Jól láthatóan fakitermelés, ritkítás történhetett az erdőben, s erre nem csupán a halmokba gyűjtött ágak, a levágott fák fehérlő tuskói utaltak, de a munkát végzők által maguk után hagyott hulladék is. Szomjukat közeli hegyeink egyikéről elnevezett sörrel olthatták, a kiüresített palackot azonban már nem vitték magukkal, s arra sem volt elegendő energiájuk, hogy a mellé harapott szalámi csomagolását és a szalonnazsíros újságpapírt összeszedjék. A Honvéd-forrás feletti erdőrész látványa fájdalmas, és ez egyre fokozódott: az Erős-oldal alatt tanyázók zajszennyezését már távolról hallhattuk. Olasz rendszámú autó mellett egy vidám családi összejövetel hangulati aláfestéseként „mánélét” kényszerült hallgatni turisták népes tábora, a hűs vizű forrás közelében pedig egy kisebb teherjárműből dőlt a füleket igencsak sértő mulatós zene. A kijelölt pihenőhely asztalai körül csomagolópapírok, zacskók virítottak a ritka fűben, s szétdobált pillepalackok jelezték: valakiknek szándékukban állhatott friss vízzel megtölteni azokat. Hogy tervük miért hiúsult meg, s ezt miért kellett szemeteléssel tetézni, talány marad.
Egyenpólós, biciklis fiatalok – a zöld őrjárat – rótták közelünkben a köröket, megvitatott tapasztalataikból a fegyelmezendő természetjárók szomorú jelleme sejlett fel. Némelyek attól sem riadnak vissza, hogy egy leakasztott kerítésen flekkenezzenek – mondogatták. Szomorú hallani és megtapasztalni is, miként felháborító volt annak a felelőtlen gépkocsi-tulajdonosnak a nyomára bukkanni, aki – a hátrahagyott, árulkodó nyomokból ítélve – az erdő közepén ejtette meg a sürgőssé vált gumiabroncs- és olajcserét. Azért nem volt rest: a már használhatatlan kellékekre, műanyag dobozokra rádobott némi faágat...
Nem mindegy, mikor tudatosul bennünk környezetünk megóvásának fontossága. Idejekorán és felelősen kell cselekednünk, mert megtörténhet, hogy túl későn ébredünk rá: nem lesz, mit örökségül hagynunk a következő nemzedéknek. S ha arra sem vagyunk képesek, hogy bár tisztán megőrizzük erdeinket, hogyan oltalmazhatnánk meg sikeresen zöld kincsünket?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
