A vadat vagy a haszonállatot védjük?

Múlt hét közepén a közösen gazdálkodó bölöni Bíró Géza, Kiss Árpád, Bíró Árpád és Vajda Csaba legelőrészükön a reggeli fejéshez készülődtek, amikor a tőlük mintegy kétszáz méterre elkóborló kétesztendős kutyájukat valaki meglőtte. Az állat nem múlt ki azon nyomban, két napig szenvedett. Bíró Géza úgy gondolta, az esetet nem hagyhatja szó nélkül, hiszen semmilyen törvényt nem hágott át – mindössze két kutya védelmezte vagyonukat –, a betanított, kölyökkorában ezer lejért vásárolt állat pedig soha nem támadott senkire ok nélkül. Feljelentést tett a rendőrségen, de elmondása szerint nem vették komolyan, inkább csak szín­lelték a vizsgálatot. Felkereste az adott időpontban a környéken látott terepjáró tulajdonosát, aki tagadta, hogy ő lőtt volna, ám egy vadőrt nevezett meg. Hogy a vadászok tettét bizonyítsa, Bíró a kutya tetemét Sepsiszentgyörgy­re vitte és felboncoltatta. Az Alina Toboltoc állatorvos végezte vizsgálat igazolta, hogy a kutya kimúlását a tíz milliméteres sebet ejtő golyó okozta. „Olyan golyót, amelyik ekkora lyukat üt, nem is szabadna használniuk. Arról nem is beszélek, hogy kutyát csak úgy – legyen az vadász vagy vadőr – nem lőhet le senki. Ahogy mi láttuk őket, úgy ők is láttak minket, de nem jöttek közelebb, hanem nyomban eltűntek. Elvártam volna, mondják el, mit vétett az állat, hogy csak úgy lelőtték” – panaszolja a károsult gazda.
Bölön polgármestere, Sikó Imre is az állattartók mellett foglalt állást. Mint mondja, a négy gazda sokat és eredményesen dolgozik, ezért a közösség által követendő mintának tartja őket. A községvezető nem ért egyet azzal, hogy a vadászok annyira szigorúan be akarják tartatni a törvényeket: Bölön környékén mintegy negyven medvét tartanak nyilván, szükség van tehát a jól betanított, erős kutyákra, hogy a haszonállatokat meg lehessen védeni. „Ezek az emberek hajnali ötkor már munkába indulnak, hogy a község talán legszebb teheneit megfelelően gondozni tudják. Ami nyereségük származik, évről évre visszaforgatják a tenyésztésbe, jobbnál jobb génvonalú állatokat szereznek be, vagy éppen gépeket vásárolnak. Nekik a létszükségletet jelenti, hogy jó házőrző kutyáik legyenek. Kiállok mellettük, s azt mondom, a vadásztársaságok­nak körültekintőbben kellene eljárniuk, s tekintettel kellene lenniük a dolgozó emberek érdekeire” – nyilatkozta Sikó Imre.
A megyei vadászegyesület igazgatója, László Béla viszont azt mondja, a pásztorok kutyái sokkal nagyobb kárt okoznak a vadállományban, mint gondolnánk. Egy 1968-ban végzett vizsgálat – bár régi adat, de az igazgató szerint most sem születne más eredmény – azt mutatta ki, hogy hetvennyolc kilőtt kutya kétharmada kilövése előtt valamilyen vadállatot fogyasztott. A társaság összesen 104 600 hektáros vadászterületén a pásztorok 1304 kutyát tartanak, amit igencsak sokall – ha tőle függne, legtöbb háromszázat engedélyez­ne. „Idén ötvennél több ellenőrzést tartottunk, s azt tapasztaltuk, hogy nagyon kevesen tartják be a törvény előírásait. Például az Ajta és Taksa pataka melletti esztenákon a megengedettnél jóval több a kutya. Olyanról is tudunk, hogy tizennyolc kutyát tartanak! El lehet képzelni, hogy ezek hány őzgidát, malacot vagy éppen medvebocsot kapnak el évente. Ez az egyik fontos oka annak, hogy a mi vadállományunk a magyarországinak alig tizede! Szóval, én csak bátorítani tudom a vadőröket és az engedélyt kapó vadászokat, hogy az elcsatangolt, megfelelő méretű kolonccal fel nem szerelt kutyákat tekintsék dúvadnak, s lőjék ki. Sajnos, nagyon kevesen vannak, akik vállalni merik, hogy a fontos em­berekkel összeköttetésben álló pásztorokkal szembeszálljanak.”