Olasztelek élő emlékezete

A jelenleg nyolcvanegy éves baróti Tomsa Jolán tanítónő a hatvanas-hetvenes években tizenegy esztendeig oktatta az olaszteleki gyermekeket. A Háromszék érdeklődésére azt mondta, nagyon szeretett itt tanítani, és szerette a falut, mert „Olasztelek Erdővidék egyik legkulturáltabb faluja. Családlátogatások alkalmával is láttam, hogy könyveket őriznek, tartanak otthon az emberek, és tanítványaim között nagyon sok volt a tehetséges diák.” Örömmel tölti el ellenben, hogy míg az ő fiatal korában sok volt az egyke a tanítványai között, a találkozó ötvenéveseinek két-három gyermekük van. A bibarcfalvi Tordai Judit, aki 1966–1975 között tanított Olaszteleken, lapunknak azt mondta: a mai ötvenesek leginkább arra panaszkodtak, nem kapnak munkát az egyetemet végzett gyermekeik, unokáik ellenben sok mindenért kárpótolják őket. Kolumbán Béla Attila ünnepelt érdeklődésünkre azt emelte ki, fontos számára, hogy a falu odafigyel az otthon maradottakra, Bartha Ferenc pedig azt hangsúlyozta, ezt a hagyományt mindenképpen folytatni kell.
Igehirdetésében Tüzes-Bölöni tiszteletes azokra az időkre emlékeztette a református templomot megtöltő gyülekezetet, amikor az embereket nem a vagyonuk miatt tisztelték, hanem egyenességük, gerincességük, becsületességük miatt. Az igazi értékek azok, amelyek becsesek számunkra, amelyek megadják a hitelképességünket, és akkor, amikor számba vesszük életünket, közösségünknek, népünknek javait, talentumait, akkor nincs, amiért szégyenkeznünk – hangsúlyozta a lelkész, aki szerint megvannak még azok a gyökereink, amelyekből lehet erőt meríteni, táplálkozni, jövőt építeni. Egyed-Kolumbán László olaszteleki származású kilyéni református lelkész az ötvenévesek nevében szólt a gyülekezethez, felemlegetve, hogy ma azzal a tudással, tartással, hovatartozás-érzéssel ülnek az 1963-ban született kortársak a padban, amit a családban szüleiktől, az iskolában a nevelőiktől, a templomban a lelkészektől kaptak, és átadta a faragott stafétabotot és az emlékalbumot az 1964-ben születettek képviselőjének azzal a kéréssel: amit az ötvenévesek köszöntése tekintetében az olasztelekiek 1999-ben elkezdtek, azt soha ne hagyják abba.
Helyi felnőttek, diákok és a Béres Mária vezette Harmónia kórus verssel, énekkel köszöntötte az ünnepelteket, Tüzes-Bölöni Ferenc tiszteletes pedig átadta az idei Messzelátó-díjat Szombati Mózes harangozónak, akinek családja fél évszázada kongatja meg az olaszteleki harangot, tartja rendben a templomot és a temetőt, egyfajta őre a falu békéjének.
A 250 éve elhunyt Hermányi Dienes József mellszobrának megkoszorúzása, a templomkert új oldalkapujának felavatása után a családi összejöveteleké volt a kora délután, majd késő estig folytatódtak a szombati szüreti felvonulással (képünk) kezdődött falunapi programok minden korosztálynak.