A vb-t egyébként kétévenként rendezik, volt már házigazdája Mexikó, Ausztrália, Brazília, Egyesült Államok... Ilyen messze utazni leányálom, nem kivitelezhető. A görögországi Theszaloníki viszont itt a szomszédban, így aztán a leányálom megvalósulhatott.
– A július 11–22. között megrendezett amatőr világbajnokságon való részvételünk – mondja Simon Gyöngyvér, a csapat játékosa – jórészt Papp Emesének köszönhető, ő találta meg a címet, ő járt utána. A többi aztán a csapat munkájára maradt. Zsebbe nyúltunk, az egyesületünk is tette ugyanezt – itt hadd mondjam el: rendesen és rendszeresen tagsági díjat fizetünk, s az így felgyűlt pénzből tudta finanszírozni az utat –, na meg mellénk állt a kosárlabda-rajongók tábora, és csatlakoztak melléjük a baráti köreink. E nemes gesztusukért ezer köszönet és hála.
– Milyen volt a világbajnokság mezőnye?
– 39 országból 199 női és férficsapat vett részt. Ez a 199 csapat különböző korosztályokra tagolódott – a 30 év fölöttiektől fel a 70 év fölöttiekig –, az Egyesült Államoknak volt egy 70 év fölötti játékosokból álló csapata... Ünnepélyes megnyitóval – olyannal, mint az olimpiai játékokon vagy a világbajnokságokon szokott lenni – kezdtünk, felvonultak ábécésorrendben az országok, a nemzetek zászlóival a csapatok, üdvözlőbeszédet mondott a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség elnöke, egy spanyol úriember, majd Theszaloníki polgármestere hivatalosan megnyitotta a világbajnokságot.
– Ti melyik korosztályba kerültetek?
– A 40 év fölötti korosztályba, mivel volt két játékosunk (Bodor Katalin és Simon Gyöngyvér), akik ebbe tartoztak. A szabály azt rögzíti, hogy oda, abba a korosztályba kell iratkozni, ahová a csapat legfiatalabb játékosa tartozik. Az együttes úgy döntött, hogy igazodik a szabályhoz, de nem mond le a két „fiatal” játékosáról. Így aztán a mi csapatunkat a 40+–60+ korosztályba sorolták.
– Az ellenfelek?
– A mi csoportunkba került Olasz­ország, Kolumbia, Észtország válogatottja. Hangsúlyozom: mindhárom ellenfelünk válogatott csapat volt, az egész országból válogatták ki játékosaikat, ezzel szemben a mi adunk a húszévi közös munka volt. Lényegében az ÖTYE képviselte R­­o­mániát. Egyébként még sem Románia, sem Magyarország nem vett részt az amatőr kosárlabda-világbajnokságon...
– Ilyen mezőnyben sok esélyetek nem volt, hiszen...
– Számunkra nem a győzelem volt az első számú tét, hanem a részvétel és a játék, na meg az együttlét. Mindannyian különbözőek vagyunk, de van egy közös vonásunk, s ezt úgy nevezik, hogy a kosárlabda iránti szeretet. Ezt a szeretetet tápláljuk immár huszadik éve minden szerda este a Bogdán Antal-sportteremben. Visszatérve a meccsekre, mindhármat elveszítettük, de cserébe óriási tapasztalatot szereztünk, és minden mérkőzés hatalmas élményt nyújtott. Én már vettem részt egy Európa-bajnokságon a kadettválogatottal, de az ott szerzett élmény elmarad a theszaloníkitől.
– Hol laktatok?
– Brazíliával, Argentínával és más dél-amerikai csapatokkal voltunk elszállásolva egy épületben. Sokat beszélgettünk velük, meg voltak lepődve, amikor elmondtuk nekik, hogy húsz éve együtt játszunk, húsz éve alkotunk egy közösséget. Csak ámultak-bámultak. Ez csodálatos – mondogatták. Aztán a beszélgetések közben többször (azaz többen is) megkérdezték: a román zászló mellett milyen zászló az a másik, és miért beszélünk más nyelvet, mint a román... Megértettek. A világbajnokság alatt kapcsolatok születtek, barátságok alakultak ki, s mindez nagyon szép emléket jelent. A beszélgetéseken, kapcsolatteremtéseken szereztünk tudomást az Európa-bajnokságról, melyet 2014-ben Csehország rendez. Az hiszem, nem is kell mondanom, hogy nagyon szeretnénk részt venni ezen a megmérettetésen is, hadd lássuk, mi a különbség a világ- és az Európa-bajnokság között. Szeretnénk... Nem tudom, összejön-e.
– Miért ne jönne össze? Van megyénk, van városunk, mindkettőnek sportpénze, hátha megszívlelik a dolgot, és beszállnak egy kevés anyagi segítséggel. Egy ilyen részvételnek van értéke! Nem csapd le, csacsi rendezvény, mint nagyon sok a támogatottak közül. Na de menjünk tovább, s nézzük a csapatunk összetételét.
– Rétyi-Papp Emese, Ambrus Emese, Szabó-Bojta Ildikó, Jakab-Benke Hajnal, Mikó Mária, Mikó Anna, Bartók Erika, Bodor Katalin, Gáll Éva, Rétyi Zsuzsanna Emese, Simon Gyöngyvér, Dobrán Marcsa (az egyesület könyvelője), tiszteletbeli tagok: Tankó Ágnes, Lukács Márta, edző: Váncsáné Molnár Katalin. Objektív okok miatt itthon maradtak (de a csapat tagjainak számítanak): Fazakas Éva, Fazakas Annamária, Pál Mária, valamint a másik két tiszteletbeli tag, Fazakas Enikő és Grümman-Csíki Gabriella. Lélekben velünk voltak, szurkoltak nekünk. Egyébként a mérkőzések egy részét élőben közvetítette az internet. Végignézték a közvetítéseket, és szurkoltak nekünk, úgy istenigazából.
– Osztoztak tehát a ti élményetekben.
– Így igaz. Az élmény pedig felmérhetetlen. Ez a vi­lágbajnoksági részvétel közösségünk álma volt, s Papp Emesének köszönhetően ez az álom valóra vált. Hát nem csodálatos? Köszönjük, Emese, nagyon köszönjük.
– A sport nevében köszönjük mi is, azzal a kiegészítéssel, hogy a húsz év alatt felépített, megalapozott példátok egyedülálló és követendő minden sportjátékban, minden sportágban.