A tokiói Keio Egyetem szakemberei Johann Sebas­tian Bach D-moll toccata és fúga, valamint Igor Stra­vinsky Tavaszi áldozat című műveinek megkülönböztetésére tanították be a halakat. Az alanyoknak a vízfelszín alá belógatott apró piros gömböcskét kellett megharapniuk és megrántaniuk, amikor felismerték a szerzemények egyikét.
„A zene persze az emberek által létrehozott mesterséges stimuláns, ezért magának a zenének nincsen semmilyen speciális jelentése az aranyhalak számára. Ugyan­akkor azonban komplex akusz­tikai sajátosságokat tar­­talmaz, és az ilyen komplex auditív stimulánsok meg­különböztetésére irányuló képesség evolúciós szempontból hasznos lehet a halak szá­mára” – húzta alá a vizsgálatot vezető Si­no­zuka Kazutaka.
A kutatók először négy aranyhalat tanítottak be arra, hogy harapjanak bele a gyöngybe, amiért ételt kaptak a tartályukban lévő csőből. A halakat később két cso­portba osztották, és ugyan­ezt a feladatot kellett végrehajtaniuk 20 másodpercnyi Bach vagy Stra­vinsky hallgatása közben. A lejátszások között különböző hosszúságú szüneteket tartottak. A halakat később arra tanították be, hogy az egyik szerzemény felcsendülésekor beleharapjanak a gyöngybe, míg a másiknál ne tegyenek semmit. Az ered­mények szerint a halak a vizsgálatok jelentős százalékában jeleskedtek a szerzemények megkülönböztetésében.
A kutatók azt is megvizsgálták, hogy vajon a halak képesek-e felismerni ugyanazon zeneszerző más műveit is, amelyeket még soha azelőtt nem hallottak. A halak azonban a jelek szerint nem ismerték fel a szerzeményeket, véletlenszerűen úszkáltak körbe. A szakemberek azonban úgy vélik, hogy a halak képesek lehetnek a még sosem hallott művek felismerésére, ha ugyanazon szerző több másik szerzeményével „edzik” őket.
A mostani eredmények valamelyest segítenek megcáfolni azokat a mítoszokat, amelyek szerint az aranyhalak viszonylag egyszerű teremtmények, meglehetősen alacsony intelligenciaszinttel.