A mai hatmegyés Középrégió valóban előnytelenebb arányokat jelent a magyarságra nézve – de az új változat sem sokkal jobb egyenjogúsításunk perspektívájában, különösen ha közigazgatási egységgé avatják. Mi több, nem is szolgálhat más célt, mint az esélyegyenlőtlenség fenntartását, az asszimilációs nyomás felszámolására pedig semmiképpen sem alkalmas.
A 2011-es népszámlálás adataiból következÅ‘en a most javasolt változatban a négy megyébÅ‘l álló régió népessége kb. 1,62 millió lakosból állana, ebbÅ‘l Kovásza megye 150 ezer, Hargita megye 257 ezer és Maros megye 201 ezer magyarja a Brassó megyei magyarsággal együtt nagyjából 648 ezer lélekszámú közösséget számlálna – melynek a javaslat végtelen nagylelkűsége folytán 814 ezer többségi lakossal kellene egy régióban élnie. Aki a román demokrácia mai mechanizmusait ismeri, az elÅ‘tt nyilvánvaló: ilyen  arányszámok mellett még a kérdések érdemi felvetésérÅ‘l sem lehet szó, nemhogy a nemzeti egyenjogúság állapotának meghonosításáról vagy a mai diszkriminatív helyzet gyakorlati revideálásáról. Magyarán, a javaslat nem szolgálhat más célt, mint a mai, cseppet sem kielégítÅ‘ helyzet befagyasztását, minden székely önigazgatási törekvés kisiklatását. Eme összetétel legfeljebb a nemzeti konfliktusok kiélezésére alkalmas, semmiképp sem feloldásukra vagy a demokrácia továbbfejlesztésére találták ki. Kiszolgálná ugyanakkor a román nemzetállami törekvést, mely ama területi-közigazgatási egységek felszámolását tűzte ki célul, melyeken a kisebbségi népcsoportok helyileg többséget képeznek. Mi több, a tömbterületek felszámolása dolgában a mai megyerendszerhez képest az új javaslat nem kevésbé jelent visszalépést, mint a korábbi. A román polgári demokrácia tehát ismételten alulmúlta önmagát a diktatúra elitjéhez képest is.
És akkor a demográfiaihoz hasonló gazdasági hátrányokról még nem is szóltunk. Az egyértelműen román Brassó és a már román többségű Marosvásárhely elszippantaná a fejlesztési alapok oroszlánrészét. Mindez gazdaságilag a déli nagyvároshoz láncolná azokat a székely területeket, melyek annak gazdasági túlerejét amúgy is megszenvedik a dolgok mai rendje folytán, de melyet ellensúlyozni sem tudnának, ha a javaslatból valóság lesz.
A régió vezető elitjének várható összetétele, a székelység mesterséges kisebbségbe szorítása folytán a megfelelő politikai légkör is meghiúsulna, mely a kollektív önrendelkezés gyakorlati érvényesülése irányába szabad vagy szabadabb utat adna a székely népépítésnek és érdekérvényesítésnek. A javaslat hát e tekintetben szintén egyértelmű visszalépéshez vezetne a mai állapotokhoz képest is.