A megfiatalodott Helikon irodalmi folyóirat mutatkozott be a pulzArt összművészeti fesztivál harmadik napján a sepsiszentgyörgyi közönségnek, az a folyóirat, melynél – ha kicsit másként is – beteljesedett a jóslat.
A Helikon ugyanis – de már lapelődje, az Utunk is – kiemelt figyelmet fordított az „utánpótlás” istápolására, amennyiben külön rovatban adott lapfelületet az induló irodalmároknak. Ez volt a Serény Múmia (A Nagy Kilometrik elődje), és még jó néhány évvel ezelőtt az a mondás keringett, a betét felfalja idővel a befogadó lapot – ez meg is történt, amennyiben a Kilometrik szerkesztője idéntől a folyóirat vezetőjévé vált. És ez a fiatalokkal való foglalkozás a helikoni műhelymunka egyik jellegzetessége is – mutatta be Karácsonyi Zsolt főszerkesztő a kétheti megjelenésével is különlegesnek számító irodalmi lapot a szombat délután a Bod Péter Megyei Könyvtárban összegyűlt közönségnek. László Noémi csak idén márciustól a folyóirat versrovatának szerkesztője, ő is a Serény Múmia „neveltje”, ilyképp titkon várt is a Helikon munkatársi felkérésére – bár ez egyelőre a költő László Noémi rovására válik, hiszen, mint töredelmesen bevallotta, azóta nem írt verset. Papp Attila Zsolt azért érzi magát jobb helyzetben, mert a társművészetek szerkesztőjeként háborítatlan verselhet. A személyes vallomások és műhelytitkok kibeszélésének sorát felolvasásokkal lazították, szó volt még szerkesztő–szerző kettősségének megéléséről, Kolozsvárról, mint az erdélyi magyar irodalmi élet ideális helyszínéről, kis verstani szeminárium is elhangzott, de súlyos megállapítások is („ha normálisak volnánk, nem írnánk verseket”), s végül Szonda Szabolcs faggatótárs kérdésére dédelgetett álmaikról is beszéltek: Karácsonyi Zsolt megelégszik a verssel, Papp Attila Zsolt tudományos-fantasztikus regényt szeretne írni (de egy jó krimit is), László Noémi pedig paródiákat, de fél, hogy megverik.
