Ember és kutya között az a különbség, hogy míg a kutya feltétel nélkül hűséges az emberhez, az ember nem mindig hűséges a kutyához. Az ember megszelídítette, magához csábította, aztán sokszor hűtlenül elhagyja.
Ártatlan társát sokszor – kegyetlenül – rövid láncra veri. Kitenyésztett mindenféle harci kutyafajt, és egymás ellen uszítva fogadásokat köt győzelmükre vagy vesztükre. Sok kutya vakot vezet, mások kábítószert, bombát keresnek, szánt húznak – éhbérért. Mindent elvégeznek, amire megtanítják. Az űrkutatásban is derekasan kivették részüket. Hamarabb járt a világűrben egy orosz kutya, mint az ember, Gagarin. Hogy az amerikai űrhajózást segítsék, az oroszok a világ(űrt)látott kutya egyik kölykét Kennedynek, a volt amerikai elnöknek ajándékozták.
Vannak országok, ahol annyira szeretik, hogy nemcsak majd megeszik, hanem rendesen fel is falják az emberbarát kutyát. Sokszor megunják, és egyszerűen kiteszik a szűrét, máskor nem figyelnek szaporodására, és kölykeit teszik útra. A kutya is ember (s a motornak lelke van) – vallják sokan. Így aztán ő is, akár az ember, meg akar élni valahogy. Koldulásból, kegyelemkenyéren, de ha az éhség hajtja, megharcol területéért, a mindennapi betevőért.
Ezek után nem csoda, ha a kutyák néha megkutyálják magukat, bosszút esküsznek, és emberekre támadnak. Csak Sepsiszentgyörgyön az idén 226 személyt részesítettek orvosi ellátásban kutyaharapás miatt, mivel bebizonyosodott, hogy nem csak szőrével gyógyítják. Veszettség ellen is beoltottak 189 személyt. Bukarestben azt rebesgetik, hogy 60 000 eb kóborol, de lehet, hogy még több. Ott tragédia történt. Halálra martak egy kisfiút.
Most aztán mindenki a kutyaproblémákkal foglakozik. Mindenki hibás, de főleg a kutyák. Kezdődik az egymásra mutogatás. Mutogatnak a törvénykezésre, azokra, akik etetik kóbor barátaikat, a polgármesteri hivatalokra, a kutyavédőkre. Ezek mind ugatják egymást, és áltatják magukat, pedig a kutyákat kellene (el)altatni. Nyugati példákat hoznak fel. De miért ne lennénk ebben is kutyául lemaradva? A bukaresti polgármester (krokodil)könnyeket hullajt, és ígéri – akár régebb –, hogy megoldódik a probléma. Ilyenkor megkérdik (eddig a kutya sem kérdezte), hol a sok pénz, amit a kutyátlanításra áldoztak. Csoda-e, ha a kutyáknak jön, hogy megvesszenek, és felvesznek, mikor kiderül, micsoda összegek mennek el: kutyamenhelyekre, ivartalanításra, más akciókra, luxuskocsikra, fizetésekre és egyebekre. A politikusok ugatnak, vicsorognak és időnként egymásba marnak. Elveszik a kutyák kenyerét. Aztán jönnek az újabb megoldási javaslatok. Újból vonít és csahol mindenki. Csak a kutyák szaporodnak csendben és időnként meg-megharapnak valakit.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
