A konzervatív CDU/CSU pártszövetség 39 százalékon áll, a liberális FDP pedig 5 százalékon. Az ellenzéki oldalon a szociáldemokrata párt (SPD) 25 százalékot, a baloldal 10 százalékot szerezhet, míg a Zöldekre a biztos választók 9 százaléka szavazhat vasárnap. A RTL televízió és a Stern magazin megbízásából készített felmérés alapján a politikailag lehetségesnek tűnő variációk közül csak a nagykoalíció – a konzervatívok és a szociáldemokraták koalíciója – vagy a konzervatívok és az ökopárt koalíciója kormányozhatna többségi parlamenti támogatással a következő ciklusban.
Elemzők szerint az CDU/CSU és a Zöl­dek összefogása elképzelhető, de a nagy­koalíció sokkal valószínűbb. Az ellenzéki szociáldemokraták hivatalosan még Angela Merkel kancellár leváltásáért küzdenek, de sajtóértesülések szerint a háttérben már megkezdték a felkészülést a nagykoalícióra a Merkel vezette konzervatívokkal.
Merkel új Európa-politikája
Új Európa-politikára készül Angela Mer­kel német kancellár (felvételünkön) a vasárnapi választások után, a konzervatív politikus szerint Brüsszel és a közös intézmények helyett a tagállamok közötti együttműködést kell erősíteni – írta tegnap a Handelsblatt. A jövő a kormányköziségé – mondta az üzleti lapnak a kancellár egy név nélkül nyilatkozó tanácsadója. Az utóbbi két év nagy tervei – az Európai Unió működéséről szóló szer­ződés módosítása az integráció mélyítése céljából, és további nemzetállami jogkörök áthelyezése a közösségi szintre – nem ma­radnak a német politika napirendjén, ha Mer­kel marad a kancellár – tették hozzá mások a kormányfő környezetében.
Merkel 180 fokos fordulatra készül – emelte ki a Handelsblatt. A mélyülő euróövezeti válság hatására egy éve még fiskális uniót, vagyis a költségvetési politika szoros összehangolását szorgalmazta, és úgy vélte, hogy fokozatosan több döntési jogkört kell átruházni az Európai Bizottságra. Az integráció folytatása iránti lelkesedés időközben alábbhagyott Berlinben. A kancellári hivatal helyzetértékelése szerint a nagy tervekből „a le­csupaszított bankunión kívül semmi sem valósult meg”. A berlini vezetés csalódott az Európai Bizottságban, úgy látja, hogy a testület alig használja az euróövezeti válság kitörése óta szerzett új jogosítványait a válságba jutott tagállamok ösztönzésére, a reformok előmozdítására, és ezért nem kívánja tovább erősíteni Brüsszelt.
A legszínesebb kormány
Megtartotta a parlamenti választások előtti utolsó ülését tegnap Angela Merkel második kormánya, a kampány egyik fő témájával, a minimálbérrel kapcsolatban hoztak döntéseket. Az ellenzéki pártok egységes mini­málbér bevezetését sürgetik, a konzervatív-liberális koalíció szerint viszont szakmánként és régiónként eltérő minimálbérre van szükség, és nem a politikának kell diktálnia, hanem a munkaadóknak és a munkavállalóknak kell kialkudniuk a minimálbér összegét. A kabinet ennek jegyében az utolsó ülésen az érdek­képviseletek megállapodását kormányzati döntéssé emelve határozatot fogadott el a kőfaragó szakmában érvényes minimálbér bevezetéséről – a nagyjából 11 ezer szakmun­kásnak a nyugati tartományokban legkeve­sebb 11 eurós, keleten, a volt NDK területén 10,3 eurós órabér jár –, és megemelte az építőmunkások és takarítók minimálbérét.
A búcsúzó kabinet az eddigi legszínesebb német kormány: a kancellár az NDK-ban nevelkedett nő, a gazdasági miniszter Viet­namban született, a férfi külügyminiszter házas­társa egy férfi, a pénzügyminiszter pedig egy merénylet következtében csak kerekes székkel tud közlekedni – sorolja a kuriózumokat a tegnapi német sajtó. Ugyancsak különlegesség, hogy két miniszternek is le kellett mondania, amiért plagizált a doktori dolgozatában. Az egyébként főnemesi származású védelmi mi­niszter, Karl-Theodor zu Guttenberg 2011-ben kényszerült távozásra, idén februárban pedig a kancellár bizalmasának számító oktatási mi­niszter, Anette Schavan.
A kancellár az utóbbi hónapokban számos beszédében kifejtette, hogy szerinte a jelenlegi „a legsikeresebb kormány Németország újraegyesítése óta. Szociáldemokrata kihívója, Peer Steinbrück szerint viszont a tegnapi üléssel búcsúzó kabinet volt „a legmaradibb, a legmegosztottabb, a leginkább tétlenkedő és a legnagyobb szájú” német kormány. Az biztos – bár sokak szerint elsősorban nem a kormány tevékenységének tulajdonítható –, hogy 2009 ősze óta történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliség és történelmi csúcsra emelkedett a foglalkoztatottság, a né­met gazdaság az euróövezeti recesszió kö­zepette is bővült, és az Európai Unióban semmilyen nagyobb lépést nem lehetett tenni Németország egyetértése nélkül.