Nem akar csitulni a verespataki aranybánya megnyitása elleni tiltakozási hullám, hétről hétre mind többen vonulnak utcára, egyre hangosabban követelik, hogy a kormány álljon el szándékától, ne írja alá a szerződést a kanadai nagyvállalattal.
Szombaton Bukarestben élőláncot vontak a tiltakozók a világ második legnagyobbjaként számon tartott, a parlamentnek is otthont adó épület köré, vasárnap már az ország harminchárom városában tüntettek. Mintha vérszemet kapna Románia lakossága, sorra vonulnak ki a különböző ágazatok elégedetlen képviselői: minap az egészségügyben dolgozók jelezték tarthatatlan helyzetüket, de felvonultak a szállítók is, s szombaton a fővárosban már nemcsak a kóbor kutyák ellen vagy védelmükben kiabált a tömeg, de néhány ezren bicikliutakat követelve pedáloztak. És úgy tűnik, ez csupán a kezdet, hisz hány meg hány olyan égető kérdés vár évek óta megoldásra, amely utcai demonstrációra toborozhatja a polgárokat. Elindult egy folyamat, amelynek nem látszik még a vége, megtorpanhat az ősz, a hidegek beálltával, de akár hatalmassá is növekedhet.
Kényelmetlen mindez a hatalomnak, kapkod a miniszterelnök, bizonyára érzékeli, gátat kellene vetnie a tiltakozások továbbterjedésének, mielőtt az óriássá növekvő hullám őt is elsöpri. Verespatakról lemondani mégsem akar – túl sok érdek, pénz fűződik hozzá –, s ha épkézláb megoldást nem tudnak kiötölni nagyokos tanácsadóival, maradnak a sunyi lépések: az álságos hamis propaganda a kormánypárti médiában, hazugságok sorjázása, az igazságok elhallgatása, s most legutóbb, szombaton egy olyan dokumentum kiszivárogtatása, amely megmutatja, mire költenék a Verespatakból származó temérdek pénzt. A kormány stratégiákkal foglalkozó osztálya osztja el a bevételként remélt négymilliárd eurót (mintha ez egy összegként rögtön az ölükbe hullana), s mint írják, kórházakat, óvodákat építenének százszámra, befejeznék az észak-erdélyi autópályát, felújítanának iskolákat, bentlakásokkal ajándékoznák meg az egyetemistákat, természetesen elsősorban Erdélyben. A dokumentumból az tűnik ki, a térség majd minden problémájára gyógyírt hozna az aranybánya. Krőzus kincseként tálalják ezt a négymilliárd eurót, mintha nem lenne több mint négyszer ekkora az az összeg, amely évente adócsalások miatt szegényíti az államkasszát, s majd ötször ennyi a le nem hívott EU-s alapok értéke.
Victor Pontáék most igen aljas módon azt próbálják elhitetni a közvéleménnyel, hogy Románia, Erdély fejlődésének egyetlen záloga az aranybánya. Huszonhárom éve szegényítik szűkebb-tágabb pátriánkat a bukaresti hatalmak, s lám, most végre beruháznának, de csak akkor, ha ezért feláldozzuk, engedjük elpusztítani Verespatakot.
Cinikus hatalom ciánnal mérgezett ajánlata, amely megérdemelné, hogy valóban elsöpörje az egyre növekvő népharag.