A Kós Károly úton Szemerja felé haladva, miután elhagyjuk a volt általános iskola épületét, a 96. számmal jelölt volt családi ház ragadja meg tekintetünket. A ház tervezője és építője Pap Dezső, aki a 19. század végén bátyjával, Pap Lehellel Mezőtúrról érkezett Sepsi­szentgyörgyre. Míg Pap Lehel Há­romszék-szerte ismert, jó minőségű cementárut és kerámiatermékeket készítő gyárával szerzett hírnevet, addig öccse az építőiparban jeleskedett számos családi ház és középü­let építésének irányításával. Mindketten Sepsiszentgyörgyön alapítottak családot, s Szemerján építették fel családi házukat. Lehel a Kós Károly utca 37. szám alatt (betonból készült kapulábain és a do­hánygyár kerítésoszlopain hasonló, a gyárában készült díszítőelemek láthatók), Dezső pedig a múlt század első éveiben (1905-ben már telekkönyvezve) a már említett 96. szám alatt vásárolt telket. Dezsőt felesége, Bede Ilona három gye­rekkel ajándékozta meg (Ferenc, Ilona és Dezső). Ilonát az a Winternitz Rudolf vette nőül, akit feltételezhetően Schmidt Richárd, a textilgyár német földről hívott műszaki igazgatója, Vogel, Lichtfuss és Kuhn mesterrel együtt hozott magával, hogy segítenének a gyár felszerelésében, beindításában és munkásainak képzésében.
A múlt század húszas éveinek elején a ház egyik részében nagy valószínűséggel Winternitzné családi vállalkozásként indította be az Első Háromszéki Cukorka- és Csokoládégyárat. Erről egy 1924-es fejléces számla, valamint a Székely Nép szintén 1924. év végi számaiban megjelent reklám árulkodik. Az évszám nélküli fény­képen a ház előtt álló nők feltételezhetően a gyár alkalmazott­jai. Sajnos további adatokkal nem rendelkezünk a vállalkozás ké­sőbbi sorsáról. E sorok írója sok évvel ezelőtt a házban a későbbi tulajdo­nosnál járva, még látta az ott készített csokoládé öntőformáit.
Ezúton mondok köszönetet Antal Álmos főor­vos­n­ak, aki a fentebb közölt adatok és dokumentumok egy részét rendelkezésemre bocsátani szíveskedett.