A politikai viták okozta zűrzavar miatt alig látni azt a lehangoló gazdasági-társadalmi állapotot, melybe Románia fokozatosan belezuhant. Hónapok óta folyamatosan kúsznak az ég felé a fogyasztói árak, miközben fenyegető mértékben értéktelenedik a lej.
A hét közepén a jegybank már úgy értékelte, hogy egy euró 3,7619 új lejt ér, akárcsak három évvel ezelÅ‘tt. Igaz, romlik a világpiaci konjunktúra, mégis, a hazai gazdasági elemzÅ‘k egyöntetűen állÃtják, a román pénzpiac megingása elsÅ‘sorban a hazai gazdaság romló teljesÃtményének köszönhetÅ‘. Ez az oka annak is, hogy egyre több külföldi befektetÅ‘ viszi ki pénzét a román bankokból, a tÅ‘kepiacról, s újakat ma már lasszóval sem lehet fogni. Nem használt — mondják a közgazdászok — a hazai gazdasági-pénzügyi helyzetnek az sem, hogy év végére a valós teljesÃtménynél jelentÅ‘sen nagyobb mértékben nÅ‘ttek a bérek és nyugdÃjak, amire rájött a szokásos decemberi vásárlási láz, mikor is a megszokottnál jóval több lej került be a kereskedelmi forgalomba. És közben drágul a kÅ‘olaj, inog az amerikai ingatlan- és tÅ‘kepiac, Távol-Keleten benáthásodott a tÅ‘zsde. A világgazdaság nagyjai még nem tudják megÃtélni, átmeneti bajról van-e szó, vagy kialakulóban egy, a harmincas évek nagy válságához hasonló helyzet.
Itthon Mugur Isărescun, a jegybank elnökén kÃvül a felelÅ‘s politikusok közül mintha senki nem észlelné a veszélyt. A nemzeti bank kormányzója ellenben óvatos, és hű önmagához, bÃzik az alig egy évvel ezelÅ‘tt Rockynak nevezett lej erejében, s azt hangoztatja, magához tér elÅ‘bb-utóbb a nemzeti valuta. Természetesen, ha a felelÅ‘s politikusok, gazdasági szakemberek is teszik a dolgukat, és helyrepofozzák, amit elrontottak.
A bajt a kisember pénztárcája vészes laposodásán érzékeli, s azon, hogy folyamatosan drágulnak az élelmiszerek, ráadásul február elsejétÅ‘l újabb áremeléseket jósolnak, tÃzszázalékos kenyér- és liszt-, tizenöt százalékos tej- és tejtermék-, legalább hat-hét százalékos húsdrágulásra lehet számÃtani. S hat és tÃz százalék közti összeggel többet kell majd fizetni a földgázért, nÅ‘nek a szállÃtási és utazási költségek, a bankkamatok, a házbérek. A szakszervezetek nyomására lassan a kormánynak is el kell ismernie, hogy a jelentÅ‘snek számÃtó nyugdÃjemeléseket megette az infláció, Románia idÅ‘s korosztályának jelentÅ‘s hányada ott áll, ahol korábban: egyhavi ellátmánya jó esetben a téli fűtési számla kifizetésére elegendÅ‘.
S a politikusok csak veszekednek, Băsescu itthon ágál, Tăriceanu Prágában dicsekszik: Romániában oly jól mennek a dolgok, hogy nem érezni az amerikai gazdaság megingását. Jó nekik, nekünk már a zsebünk ég.
