MagaslesCián és arany

A környezetvédők összehangolt de­monst­rációin a legfontosabb érv a ciánszennyezés veszélye, amelyet a Román Tudományos Aka­démia szakértői is kiemeltek a bánya megnyitását ellenző jelenté­sük­ben. A gond a cián­alapú arany- és nemes­fém-ki­termelés – hiszen az arany- és ezüstkincsen kívül számtalan viszonylag ritka fém, például értékes titán stb. is maradna a „ciánbombázások” után – a cián maradvá­nyainak „eltüntetése.” A tudomány mai állása szerint ugyanis nem létezik teljesen biztonságos ülepítő gödör, a ciánnal szennyezett folyadékmaradványok folyamatosan szivárognának, fertőz­nék a talajvizet, a talajvizek az ereket, s az értől az óceánig terjedne a ciánfertőzés, patakok, folyók, sőt, a Duna halállománya, élővilága is veszélybe kerülne. Ehhez a ve­szélyhez képest a prológus, a „főpróba”, a rossz emlékezetű nagybányai ciánszennye­zés, amely egy esztendőre pusztította el a Tisza egész élővilágát, csak gyermekjáték volt. Itt olyan méretű fertőzéssel állunk szemben, amelynek távlati hatásait elképzelni is nehéz.
Ellenzik a történelmi környezet megsemmisülése miatt is a bányamegnyitásokat, s tényleg, Románia páratlan vidéke veszne oda, római kori bányamaradvá­nyaival, temetőivel. Verespatakon mintegy kicsiben példázva a zűrzavaros erdélyi történelmet öt vallásfelekezet templomai is megtalálhatók, ortodox, görög- és római katolikus, protestáns templomok.
Ellenzik a rossz szerződések miatt is: Románia saját nemesfémkészletéből meg­lehetősen keveset kapna vissza a kanadai nagyvállalattól, amely tizenöt éve jelen van a térségben, és folyamatosan tárgyal a váltakozó összetételű kormányokkal, de nem jut dűlőre. Vajon kiderül-e egyszer, miről és ho­gyan tárgyaltak, s milyen korrupciós ügyek húzódhatnak a háttérben? A bányamegnyitások elleni megmozdulásokra válaszul tüntetnek Verespatak és környékének lakosai is, akik életkörülményeik javulását várják a bányamegnyitásoktól, a térségben ugyanis nagy (az országos átlagnál is magasabb!) a munkanélküliség. Azonban ezeket az embe­reket a kanadai nagyvállalat rámenős „akti­vistái” megtévesztik, hiszen a Verespatakon tervezett aranybányák kitermelőinek nagyobb része nem hagyományos bányász lenne, hanem szakember, „vegyész”…
A román politikai vezetők és politikusok is megosztottak a kérdésben, Traian Băsescu a bányamegnyitás és a román arany kitermelésének elkötelezett híve volt, nagy­vo­nalúan elsiklik a ciánfertőzés veszélye felett, sőt, nevetségesnek(?) tartja a környe­zetvé­dők aggodalmait, igaz, újabban azt hangoztatja, ő semleges az ügyben. Victor Ponta pedig napról napra változtatja véleményét, egyik nap azt mondja, hogy a tüntetések is bizonyítják, nem kerülhet sor a bányamegnyitásra, másik nap népszavazást javasol, harmadik nap törvényt terjeszt elő, amely lehetővé tenné azt, és nem vonják vissza. A tüntetők legújabban ilyesmiket skandálnak, s nem véletlenül: „Jos, Ponta, jos! / Eşti un mincinos!” („Le, Ponta, le veled! / Hazug igazi neved!”). Crin Antonescu és a liberálisok ellenzik a verespataki arany kitermelését, a nemzeti vagyon idegen kézre juttatásával vádolják azokat, akik támogatják. Ez máris éles huzavonákhoz vezetett a népszerűségét fokozatosan veszítő szocialista-liberális szövet­ségben, amelyet költői vénáját csillogtató népünk, a tereken a következőképpen reagált le: „USL şi PDL, / aceeaşi minciună!”.
Amit rigmusban le se lehet fordítani, de a tegnapi és mai kormánypártok közös hazugságát domborítja ki.