Ők voltak azok, akik „szabadon éltek, haltak”. Ők voltak azok – habár mindannyian nem magyarok –, akik össze tudtak fogni egy közös cél, a szabadság érdekében. Ők voltak azok, akik életükkel fizettek a magyar föld megvédéséért, a magyar szabadság kivívásáért – így buzdították a kovásznaiakat az interneten a tegnapi megemlékezésen való részvételre. És a mozgósítás eredményesnek bizonyult, több mint kétszázan gyűltek össze a belvárosi református templom kertjében.
Az aradi vértanúknak szentelt idei megemlékezés szónoka Dimény Attila, a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeum igazgatója volt. Beszédében többek között kitért a fiatal generációk szerepére. „Jó látni, hogy egyre több családban vállalnak három vagy még annál is több gyereket. Ugyanis csak akkor tudjuk átadni elődeinktől kapott örökségünket, ha lesz, aki átvegye” – hangoztatta. Az aradi vértanúk helytállása örök érvényű példa – mondotta a szónok. Szólt a jelenlevőkhöz Orbán Judith lelkész, közreműködött a református férfidalárda, Izsán Antal és Kádár Kata diákok Ady Endre Letészem a lantot és Október 6. című versét szavalták el. Balogh Zoltán lelkész mondott záróimát és áldást. Istentől kérte: induljon el a felébredés, az összefogás, az egyet akarás, megmaradásunk kulcsa. A koszorúzás után a férfidalárdával együtt énekelték a jelenlevők a székely és magyar himnuszt.
A templomkerti rendezvényt követően, délután a Városi Művelődési Házban folytatódott a megemlékezés. Az Ignácz Rózsa Irodalmi Klub szervezésében a kovásznai Diákszínpad A negyedik lovas című pódiumjátékot mutatta be Molnár János rendezésében.
