Az aradi tizenhármak kivégzésének hatvanne­gyedik évfordulóján Bu­da­pesten született Kiss Etel­kát nem sokkal a ta­nító­képző elvégzése után Sep­sibükszádra helyezték, majd három év elteltével, 1943-ban ke­rült Sepsi­szent­györgyre, ahol peda­gógus férjével hatvannégy évet élt boldog házasságban. Két lányt és egy fiút neveltek közösen, a lányok mára csak ketten maradtak, fiútestvérük elhunyt. Etelka néninek hét unokája és hét dédunokája van. Vasárnap együtt ünnepelt a család, felköszöntötte a helyi óvónők egy csoportja is, tegnap pedig a tömbházlakók, főként azok, akik gyermekként sokszor hall­gatták Etelka néni meséit. Kérdésünk­re, hogy érzi most magát, erőtl­en hangján azt mondta, úgy, mint a dalban, amelynek két sorát idézte: Száz­esztendős öreganyám most házasodik, összeüti a bokáját, úgy figurázik... Láthatóan örvendett a polgármesteri hivatal tortájának, búcsúzóul pe­dig azt üzente a mai gyer­mekeknek, egy­mást ne bántsák, majd elköszönt: szervusztok.