Nem elveszett gyermekek

A Baróti Szabó Dávid Közép­iskolának több éves tapasztalata van a sérült gyermekek oktatásában és felzárkóztatásában: járt már az iskolába szinte teljesen világtalan vagy komoly testi fogyatékos gyermek, sőt, a nehezen tanulókkal – a most érkezett kis osztályhoz hasonlókkal – meg­lehetősen jó eredményeket értek el. Dimény János úgy véli, elismerés illeti a tanerőket, hiszen erős, összetartó osztályt formáltak, ez pedig érezhető most a tanórákon is. Ezt a közösségi szellemet kívánják a továbbiakban érlelni azáltal, hogy a pszichopedagógia iránt fogékony ta­nárokra bízták, illetve Kraft Annemarie személyében fejlesztési szakembert és osztályfőnököt is találtak számukra. Két év tananyagát három év alatt fogják elsajátítani – további könnyítésként: nem tanulnak második idegen nyelvet, a románt és a magyart három-három, a matematikát két órában, a földrajzot és a történelmet egy-egy órában ta­nulják majd hetente –, de végül a tíz osztály elvégzéséről éppen olyan oklevelet kapnak, mint a többi fiatal.
„A három év végén akár folytathatják is tanulmányaikat a középiskola tizenegyedik osztályában. Erre még nem volt példa, de arra igen, hogy beiratkoztak a gyakorlati és némi elméleti oktatást lehetővé tevő képzésünkre, amelyet sikeresen el is végeztek, a második fokozatú asztalosoklevelükkel pedig munkahelyhez jutottak. Több fafeldolgozó vállalkozással kötöttünk szerződést, a gyakorlati órák tapasztalata alapján azt mondták – s mi ennek igencsak örvendünk –, hogy bizonyos munkafázisok elvégzésére nagyon jól beváltak tanulóink, ezért szívesen fogadják őket rövidebb-hosszabb időre. Éppen ezért vagyok derűlátó ezzel az osztállyal kapcsolatosan is: meggyőződésem, legtöbb­jük nem fog lemorzsolódni” – mondotta Dimény János.