Hogy miként lesz az emberből író, arra számtalan válasz adható. Az igazán jó, szellemesek közé tartozik, amikor válaszát írásműbe önti a szerző, az író-olvasó találkozón pedig felolvassa azt.
Így kezdődött az Arcok és hátraarcok című találkozó szerda este a sepsiszentgyörgyi Tein Teaházban: Fekete Vince költő kérdésére a Garaczi László–Nagy Ildikó Noémi magyarországi írópáros egy-egy saját írással mutatkozott be és adta meg az alaphangját az eseménynek. Aztán vallottak magukról, írásművészetükről, arról, hogy mit jelent számukra az alkotás, a nyelv, mit olvasnak, milyennek látják irodalom és valóság viszonyát, házastársak lévén hatnak-e egymás stílusára, mitől fél, ha fél egyáltalán az író. A Vancouverben született, jelenleg Magyarországon élő Nagy Ildikó Noémi önvallomásából így derült ki, hogy lehet még magyar író abból, aki eredetileg zenésznek készül, a tengerentúlon látja meg a világot, és aki számára gyermekként a magyar nyelv még csak úgy meghatározható, mint az a nyelv, amit a családtagokon kívül senki nem beszél. Garaczi László Flávia, avagy hogyan lettem én író című írásának felolvasása után pedig már inkább úgy tevődhetett fel kérdés a résztvevőkben: miért is nem lesz mindenkiből író, ha a nyelv ennyi játékot rejt magában, az irónia, önirónia pedig ily csodákra képes?
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
