Valamikor 2006 körül született meg a terv, hogy kellene egy uszoda Kézdi­vásár­helynek, mivel egyetlen strand sem működik a város területén. Akkor mindenki örömmel fogadta az önkormányzat kezdeményezését. A terv egy kicsit grandiózusra sikeredett, de a városatyák belevágtak ennek kivitelezésébe. Az uszodáról szóló hírek, tervek napvilágot láttak a sajtóban.
Hárommillió eurós befektetéssel ultramodern uszodának kellett volna épülnie Kézdivásárhelyen. A wellnessközpontként is elképzelt létesítmény helyszíneként a sportcsarnok és a műjégpálya környékét jelölték meg. A város akkori polgármestere, Török a sajtónak nyilatkozva elmondta: a kivitelezést részben saját forrásokból finanszíroznák, de gondoltak a kormány fejlesztési pénzalapjára, valamint európai uni­ós pályázati lehetőségekre is. Ugyan­akkor felmerült annak a lehetősége is, hogy bank­kölcsönhöz folyamodnak. A polgármester kijelentette: szeretné tartani magát az ütem­tervhez, és 2007 őszéig befejezni a több mint százmilliárd régi lejt felemésztő építkezést.
Aztán eltelt két év, és így folytatódott az uszoda sorsa.
A kézdivásárhelyi önkormányzat által kiírt pályázatot egy csíkszeredai magánvállalat nyerte, mely közel ötezer négyzetméteres, beépített felületű uszodát tervezett meg a Petőfi Sándor-iskola mögött, a műjégpálya közelében. A terv szerint öt medence lett volna: egy harminchárom méter hosszú és hat úszósávos, valamint egy tan-, egy forró vizes és egy gyermekmedence. Az élményfürdő sem maradt volna el, s természetesen a szauna sem. A tervezés 120 000 euróba került, míg az újabb sportlétesítmény felépítésének költsége hárommillió eurós nagyságrendű lett volna. Az alap kiöntéséhez közel 4500 köbméter betont használtak fel. Aztán újabb versenytárgyalást írtak ki azért, hogy ki lehessen választani azt a céget, amely folytatja a munkálatokat. Lukács Vilmos, az Országos Be­fek­tetési Alap akkori vezérigazgatója támogatásáról biztosította a város polgármesterét, ami közel ötmillió eurós vissza nem térítendő támogatást jelentett volna az uszoda megépítéséhez. A 2008-as választások után a város új polgármestere nem látta célszerűnek az építkezés folytatását, két okból is:
1. Nem tudtak biztosítani hozzá külső pénzforrást.
2. „Egy ekkora méretű sportlétesítményt a város nem fog tudni működtetni – mondotta Rácz Károly –, hiszen már a sportcsarnok fenntartása is külön gondot okoz.”
Aztán a helyzet tovább bonyolódott. A 2008-as év végén Kézdivásárhelyen járt az uszoda tervezője. Szakvéleménye szerint egy ekkora méretű beruházás Brassónak is nagy lenne. Azt javasolta, hogy vegyék fel a kapcsolatot egy spanyol beruházó céggel, mely hajlandó lenne beépíteni a már elkészített alap egy részét, a többire az önkormányzatnak alternatív felhasználást kellene kitalálnia. 2009. május 20-án a  Plusz­portál.ro-n a következő hír jelent meg: „A kézdivásárhelyi uszoda, úgy látszik, csak álom marad sokak számára. Most három éve fogtak hozzá az építéséhez, de mostanra kiapadtak a pénzforrások, és a munkálatok is leálltak tavaly tavasztól. Csak itt-ott tócsákban áll a víz a körülbelül egyhektáros területen. A közel 20 ezer lakosú városnak nincs egy úszómedencéje, egy uszodája, ahol lehetne fürdeni nyáron. Valamikor kettő is volt: egyik a Fortyo­gófürdő, amely ma elhagyatva áll, a kapuk zárva, a medencék tönkremenve, a másik a régi »strand«, amely már évek óta bezárta kapuit a fürdőzők előtt.”
Aztán csend, néma csend az uszodáról. Mígnem egy rövid hír a választások előtt: a Transindex 2012 szeptemberében tette közzé a háromszéki RMDSZ-küldöttgyűlés össze­foglalóját, amelyben megjelent, hogy szeptember 27-én Sepsiszentgyörgyön az RMDSZ ismertette a szenátor- és képviselőjelölteket. Mint tudjuk, Kézdiszéken Fejér László indult képviselőként, és jutott a román parlamentbe. Ezen a gyűlésen még képviselőjelöltként állt Fejér László kézdivásárhelyi vállalkozó a pódiumra, és ismertette programjának főbb pontjait: Felső-Háromszék gazdasági fellendítése, vállalkozásbarát környezet kialakítása, a tisztességes vállalkozások támogatása az adócsalók helyett, a szakmunkásképzés megerősítése, a bálványosi út rehabilitálása, a For­tyo­gó újraindítása, a kézdivásárhelyi uszoda befejezése.
Tehát Fejér volt az, aki utoljára ígéretet tett a kézdivásárhelyi uszoda befejezésére. Aztán azóta újra csend.
Elnézve a jelenlegi helyzetet, nem nagyon számíthat senki arra, hogy hamarosan lesz uszodája Kézdivásárhelynek. Pedig elhangzottak kijelentések Kézdi­vásárhelyen egy strand építéséről. Nem vádolni akarok senkit a kialakult helyzetért, de talán ha a tervezés előtt megvizsgálták volna, hogy mit bír meg Kézdivá­sárhely gazdasági potenciálja, akkor talán ma már lenne egy nyomorult uszodája, strandja a városnak.
Talán, ha a grandiózus terv helyett egy könnyebben kivitelezhető, olcsóbb, szabadtéri strandot terveztek volna annak idején, most lenne fürdőhelye Kézdi­vásár­helynek is. A 120 000 euró, amiért elkészítették a soha meg nem épült uszoda tervét,valamint a 4500 köbméter beton ára, amely a munkálat időpontjában közel állt a 200 000 euróhoz, elég lett volna egy szabadtéri strand létrehozásához. Van egy közmondás: addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Ennek van egy Hofi Géza által ismert változata, amely így szól: addig nyújtózkodj... amíg kinyúlsz. Az utóbbi, sajnos, ránk nézve aktuálisabb!
DEMKÓ SÁNDOR