Második alkalommal tartottak kórustalálkozót a hét végén Papolcon. Az esemény megyei szintűvé nőtte ki magát, a vendéglátó református vegyes kar mellett a baróti Zathureczky Kórus, a kovásznai és tamásfalvi férfikarok, a dálnoki Harmónia Kamarakórus, a pákéi református dalkör, a zágoni Mikes Kelemen Vegyes Kar is fellépett a református templomban. A falubeliek között jelen voltak a református dalkör egykori tagjai is.
A kórusok a kultúrotthontól vonultak a református templomba. Szőcs László esperes a János írása szerinti evangélium 20. részének 19. verséből merítve köszöntötte a jelenlévőket: békesség néktek! Isten dicséretére énekeljetek – biztatta a kórusok tagjait, majd szívbéli békességet kívánt mindenkinek családi hajlékban és vallásos tekintetben is.
Elsőként a papolci református vegyes kar lépett fel, de ezt megelőzően Márton János karnagy közös melegítőgyakorlatra kérte fel a jelenlévőket. Váncza Lajos lelkész pedig arra figyelmeztetett: mivel Isten házában vannak, ne tapssal, hanem kopogtatással fejezzék ki tetszésüket.
A fellépések után a jelenlévők közösen énekelték nemzeti imánkat, majd a templomkertbe vonultak, ahol kopjafát avattak. A papolci dalkör egykori tagjai emlékére állított kopjafát ifj. Bende Tamás csomakőrösi lelkész áldotta meg. Váncza Lajos rövid beszédében hangsúlyozta: a kopjafa felfelé mutat, fel kell nézni rá, az elődökre emlékeztet. De előre is kell nézni, olyan nemzedékeket kell nevelni, melyek a maguk során ugyancsak emlékeznek majd elődeikre – hangoztatta.
