– Exupéry könyvét felnőtteknek ajánlotta, a közönség soraiban azonban gyerekeket is láthattunk. Amikor egy kisgyerek a kantai templom ajtaján megpillantotta a plakáton a kis herceg alakját, odakiáltott édesanyjának: ni, Mami, én ezt ismerem! Kérem, szóljon a darab nálunk bemutatott változatának történtéről és az együttesről is.
− Tizenöt éve dolgozom zenetanárként a budai Szent Angélában, azóta élénk itt a kórusélet. Az iskolát visszakapták a ferencesek, s az azelőtti nyolcosztályos iskola gimnáziumi szintre növekedett, most több mint 850 diák jár hozzánk, és nyolcvanfős a tantestületünk. A kezdetektől vegyes karra építettem. Átlag hatvan énekessel működünk, de volt olyan esztendő, amikor százhúsz tagúra duzzadt az énekkar. Az, hogy sok a munka a kórussal, természetes, mert a végzős osztályok távoznak, a belépő kilencedikeseket be kell tanítani, de visszajárnak az évekkel ezelőtt végzett diákjaink is, és ez nagyon jó.
A kis herceg-témával a rendszerváltás előtt Sillye Jenő irodalmi estjén találkoztam, ahol az alapmű mellé egy-egy gondolatébresztő zenei feloldást illesztett az alkotó. A kis herceg bizonyos tételeit megzenésítette, egy szál gitárral és fuvolakísérettel bemutatta. Akkor támadt a gondolatunk a férjemmel, hogy próbáljunk meg színpadi művet kialakítani ebből. A férjem összeállított egy színpadi bemutatásra alkalmas szövegkönyvet, én pedig hangszereltem kis zenekarra, több szólamra. Írtunk hozzá nyitányt és finálét, és lett belőle egy zenés színpadi játék, mely igazából nem gyerekekhez szól. Legalább gimnazistának kell lenni ahhoz, hogy a hallgatóhoz eljusson a darab mondanivalója, de vannak olyan üzenetei is, amelyek mindenkinek szólnak („jót csak a szíveddel látsz”, „az időm, amit a barátomra vagy a virágomra vesztegettem”). A Szentgyörgyön bemutatott a darab harmadik változata, de a koncepció a régi. Exupéryt nagyobb diák, a kis herceget elemista játssza. Mivel ferences iskola vagyunk, szerepel az előadásban egy ferences testvér is. Most egy diák alakította, mert a testvér pappá szentelésére készül.
– Hogyan született meg az erdélyi kiszállás gondolata? Hazafelé még fellépnek Gyergyószentmiklóson is.
– Évekkel ezelőtt már énekeltünk a gyergyói templomokban, klasszikus egyházi koncerteket adtunk. Énekeink mindenütt liturgiába illeszthetőek, ezekkel most is felléptünk Kézdivásárhelyen. A liturgia szent dolog, a liturgikus szövegeket és azok előadási helyét meg kell tisztelni válogatott szövegekkel, nem csak puszta zenével. Jártunk régebben is Erdélyben, de újabban úgy rendezzük ezeket az előadásokat, hogy tanulóink közül minél többen eljuthassanak ide, megismerhessék ezt a földet, a csodálatos tájat, annak embereit, a székelyeket, erdélyi magyarokat. Régebb az árvaházakat látogattuk sorra Déván, Gyergyóremetén, Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában. Akkor kimondottan az volt a kis hercegi mottónk, hogy „az idő, amit a rózsámra vesztegettem” – tehát nem rohanni, megélni a személyes kapcsolatok élményét.
– Az együttes vendégfogadója Kovászna Megye Tanácsa, a Rotary Club és a Humorett Alapítvány volt. A Krisztus Király-templombeli bemutatón kiderült, hogy a pörgő előadást a gyerekek is szerették, követték. Köszönjük, hogy megyénk két nagy városába elhozták a kis herceg ajándékát.
*
A Székely Mikó Kollégium diákjai készülnek színre vinni a A kis herceget a Fülöp Anikó, Kedves Laura és Szász-Fejér Gyöngyi hármas elképzelése szerint, klasszikus zenei betétekkel, kissé modernebb rendezői felfogás alapján. A bemutatót hamarosan megtartják a kollégium konferenciatermében.
