A szokásos vándorgyűlésektől eltérő volt ez a 62., hiszen rendkívül érdekes és főleg szívhez szóló téma szerepelt fókuszában – a paralimpiai mozgalom és a paralimpikonok.
Nagy volt az érdeklődés, rendkívüli a részvétel. Olimpiai, világ- és Európa-bajnokok sora népesítette be a Testnevelési Főiskola aulájának padsorait, tornászok, vívók, kajakosok, birkózók, öttusázók, vízilabdázók, labdarúgók... eszményképei, üstökösei – Köteles Erzsébet, Rejtő Ildikó, Dömölky Lídia, Ambrus Miklós, Foltán László, Varga János, Géczi István, Martinek János, Horváth László, hogy csak néhány nevet említsek – jöttek el, hogy kifejezésre juttassák a parasportolók iránti tiszteletüket, elismerésüket, akik – gondolok itt Szekeres Pálra, Becsey Jánosra, Sors Tamásra, Pálos Péterre, Tóth Tamásra, Dani Gyöngyire, Krajnyák Zsuzsannára (s míg e neveket sorolom, csak természetes, hogy beugrik a csíkszeredai Novák Károly neve is, hiszen ő is paralimpiai és világbajnok, mint Szekeres Pálék) – ugyanúgy, mint ők, csodálatos sikerekkel öregbítették a magyar sport dicsőségét, hírnevét.
„A parasportolók megérdemlik, hogy így is odafigyeljünk rájuk!” – mondta megnyitójában dr. Szakály Sándor történész és a MOA alelnöke (elnöke, Aján Tamás a súlyemelő-világbajnokságon vett részt mint a Nemzetközi Súlyemelő-szövetség elnöke). Aztán beindult a menet, felpörögtek az események, Szekeres Pál háromszoros paralimpiai bajnok, olimpiai bronzérmes vívó látványos képsorokkal színesítette a paralimpiák történetét 1960-tól (ekkor rendezték meg Rómában az elsőt) napjainkig. Akkor ott, Rómában 88 ország fiai, leányai nyolc sportágban léptek a küzdőtérre (az első téli paralimpiát 1976-ban rendezték meg), aztán ahogy 1989-ben megalakult a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC), kezdett egyre nagyobb teret hódítani a parasport, s hogy mekkorát, arra világosan utal a 2012-es londoni paralimpia, ahol 164 ország 4294 parasportolója vett részt 122 versenyszám küzdelmén. A rendezvényen 503 érem talált gazdára, 251 világcsúcsot írtak át, és 421 paralimpiai rekordot állítottak fel. Nem semmi. Ami pedig a magyar sikereket illeti: az eddigi 14 paralimpián összesen 37 arany-, 38 ezüst- és 55 bronzérem került a magyar paralimpikonok birtokába. Figyelemre méltó!
A folytatásban dr. Ari Lajos, az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet egykori főigazgatója, a Magyar Paralimpiai Bizottság elnökségi tagja a legendás sportolók fantasztikus történeteit idézte fel, majd kitért arra is, hogy mennyire fontos a parasportolók és a fogyatékkal élők életminőségének javítása, az akadálymentesítés megvalósítása. Ilyen „felvezetés” után kapott szót a szombathelyi Horváth Vilmos, a MOA tanácstagja, aki Invalidusok a sportban című előadásában olyan sportolókat sorolt fel, akik végtag-, látás- vagy hallássérültségük ellenére az épek között, olimpiákon és világbajnokságokon nyertek érmeket. Hogy csak a magyaroknál maradjak, megemlítem Rejtő Ildikó (vívó), Darnyi Tamás (úszó), Dudás Gyula (atléta), Halassy Olivér (úszó), Takács Károly (sportlövő) nevét, de folytathatnám a névsort olyan nagyokkal, mint Ewry Ray (a helyből ugrások sokszoros olimpiai bajnoka, érmese), Ignazio Fabra (birkózó), Dawid Lee Wharton (úszó) Georg Eyser (tornász), Murray Halberg (atléta), Giulliano Razzoli (síző), Wilma Rudolph (atléta)... Becsey János kétszeres paralimpiai bajnok a sportolók oldaláról nézve beszélt a paralimpiai játékok fejlődéséről, a magyar paralimpikonok mindennapos munkájáról, megbecsülésükről. Ezután került sor a magyar Paralimpikonok Klubjának megalakítására, az első elnökévé Becsey Jánost választották. Záróakkordként Deutsch Tamás, az Európai Parlament képviselője, a Magyar Olimpiai Bizottság és a Magyar Paralimpiai Bizottság alelnöke beszédében hangsúlyozta, hogy a fogyatékos sportolók nem sajnálatot, hanem egyenlő bánásmódot kérnek, akarnak.
Mielőtt elénekeltük volna nemzeti fohászunkat, dr. Dezső István, Szarvas Város Barátai Körének elnöke bejelentette, hogy a 63. Vándorgyűlésnek Szarvas városa ad otthont 2014 áprilisában.
Jó volt itt lenni, jó volt az itt elhangzottakkal gazdagítani az ismereteket, látni, üdvözölni a barátokat, elbeszélgetni velük, a magyar sport csillagaival, s úgy elbúcsúzni egymástól: „Viszlát Szarvason áprilisban!”