Gábor Áron Ifjúsági Fogadó és Emlékház
Január derekán egy egész napot Dimény Zoltán berecki polgármester társaságában töltöttem. Félig-meddig alkalmazkodtam programjához, és ő is figyelembe vette az én kíváncsiságomat.
Ily módon a községfejlesztés stációinak áttekintése után részt vehettem a Bau-Team Építőipari és Vállalkozási Kft. (Magyarország, Tolna megye) és a berecki önkormányzat közötti szerződés aláírásán, amely a nyertes pályázó és a megbízó közötti megállapodást tartalmazza a község szennyvízcsatorna-hálózatának kiépítéséről és egy szennyvíztisztító berendezés üzembe helyezéséről.
Ezt megelőzően kérésemre Kézdimartonosra utaztunk, hogy a falu téli életébe belepillanthassak. Pár órára még egy ojtozi kiruccanásra is futotta. Egy készülő könyv ugyanis a három település, Bereck, Ojtoz és Kézdimartonos együvé fogott históriai és jelenkori problémáinak feszegetését célozza meg.
— Dimény Zoltán szerint év elején a legfontosabb a költségvetés.
― Ezt úgy kell összeállítani, hogy év végén el lehessen mondani: sikeres évet zárunk. A 2007. év gazdasági szempontból nem volt rossz. Átlagon felül tudtunk teljesíteni. Ebben az esztendőben felújítottuk, újraaszfaltoztuk a Bereck és Martonos közötti útszakaszt, ez a 3. számú községi út. Még nem fejeztük be, Ozsdola határáig kell az útépítéssel eljutnunk, még 1,3 kilométert kell haladnunk. Kövezett út lesz, de az átereszeket, a sáncokat rendbe rakjuk. Az ozsdolai Kádár úthoz kapcsolódik, melynek az ottani részét két évvel ezelőtt felújították. Ez is csak kövezett út, bitumenréteggel kezelve. A pályázat értéke 13 milliárd régi, azaz 1,3 millió új lej. A múlt évben 0,6 millió lejt költöttünk el.
— A berecki utcák, a települést átszelő országutat kivéve nem a legjobb állapotban leledzenek...
— Valóban nem foglalkoztunk ― nem foglalkozhattunk ― a község utcáival. A mai nap kötjük meg a szerződést a Bau-Team Építőipari és Vállalkozási Kft.-vel, a kiírt pályázat nyertesével a csatornarendszer kibővítésére és a derítőállomás teljes felújítására. Az utcákat az építkezés miatt majdnem száz százalékban fel kell törni, árkokat kell ásni, vezetékeket elhelyezni. Amíg ez nem készül el, a csatorna- és a vízhálózat nem épül meg, nem lehet az utcák felújítását elvégezni. Ez kidobott pénz lenne.
― A hivatal energiáit lekötő probléma a vízhálózat felújítása és kiépítése. Ezzel mi a helyzet?
― A 7-es számú kormányrendelet alapján megnyertünk egy pályázatot. Ez durván egymillió eurós beruházást jelent. Bereck mély kutakból kapja a vizet, Lemhény és Bereck között áll a szivattyúállomás. Egy 70 köbméteres tárolóból a víz a 300 köbméteres nagy tárolóba kerül. Amikor a víz mennyisége csökken, ez automatikusan bekapcsolja a szivattyúkat. Ez a víz is nagyon jó minőségű, 50 méter mélységűek a kutak. Az egyiket még a 70-es években építették, a másikat 2004-ben.
― A Bereckhez tartozó falvaknak is vannak vízproblémáik? Ezekben mi a helyzet?
― Ojtozban a lakosság az ivóvizet a Perdikátor patakából kapta. Ezt mintegy harminc évvel ezelőtt építették. Új kutakat ásattunk, új vízvezetéket építettünk, egy 15 köbméteres tartályba folyik szabadeséssel a kutaktól a kiváló minőségű víz, de a törvény így is előírja a klórozórendszert, amelyet ezután kell elkészíteni. Az ojtozi kutak hat méter mélységűek. Addig ástunk, amíg az utolsó kőréteget elértük, s elegendő forrásvizet találtunk. Az ojtozi vízszolgáltatás viszonylag olcsó, mert a tartály a kutak vízszintje alatt van, s szivattyúzás nélkül jut el oda a víz, aztán innen is szabadeséssel jön le a faluba. A vezetékes víz közel kilencven családot lát el. A fűrészgyárnak nem ilyen, hanem ipari vízre van szüksége. Ezt saját vezetéken kapja. A gyár irodái s az üzlet a most épített vezetékből kapja a vizet. Aki bevezetteti a lakásába, az vízóra szerint fizet majd. Helyi tarifa van, amely a költségekhez igazított. Mivel szabadeséssel kapják a vizet, csak a karbantartási költségek után kell fizetni. A vízvezeték az 557-es kormányalapból készült, amelyet a helyi költségvetésből egészítettünk ki.
― Az ivóvízzel való ellátás megoldódni látszik. Mi a helyzet a szennyvízzel?
― A szennyvíz csatornázása és tisztítása rendkívül fontos. Akinek fürdőszobája van, az rendszerint ásott egy gödröt magának. De nincs szigetelése, átengedi a vizet, s a szennyezett víz a talajba, a patakba és a kutakba kerül. A kutak vizének a minősége katasztrofális. Nitrátokkal szennyezett, fogyasztásra alkalmatlan.
― Milyen volt a 2007. esztendő az előző tizenhét évhez viszonyítva? Van-e gazdasági előrelépés?
― Ha a község múlt évi teljesítményét összevetjük a fordulat után eltelt tizennyolc évvel, akkor gazdaságilag nem tudunk nagy fejlődésről beszélni. Infrastruktúra-építésben viszont nagyot léptünk előre. Gazdaságilag azért nem lehet kiugró változásról beszélni, mert a nadrággyár már 2000 előtt megépült, megvolt az ojtozi fűrészgyár is, vannak vállalkozások, amelyek a 90-es évektől működnek. Épül viszont egy új vendéglátó-ipari egység a berecki benzinkút mellett. Ez gazdasági, turisztikai szempontból is előrelépést jelent. Amikor a területrendezési tervet felújítottuk, akkor új turisztikai övezeteket jelöltünk ki. Ez majd ösztönzi az építkezést. Ojtozban az Anselmo mellett felújították a vámházat, épül a település bejáratánál a Páll-féle panzió és vendéglő.
― Milyen a lakosság foglalkoztatásának mértéke?
― A munkanélküliség más községekhez viszonyítva nálunk alacsonyabb. Négy nagyobb fafeldolgozó egység működik, de ha a kisebbeket is számba vesszük, akkor az utóbbi két évben két új egység kezdte meg működését. Hat fakitermelő és fafeldolgozó vállalkozás van. A nadrággyár is jelentős létszámmal működik, mintegy 250 embert foglalkoztat. Kétharmaduk berecki. Az erdészet Kézdivásárhelyre költözött ugyan, de az alkalmazottak többnyire bereckiek. A magánerdészet is munkahelyeket biztosít. A három iskolánál 67 sze- mély dolgozik. A tanácsnál összesen 76-an keresik a kenyerüket. Lemhényben van a nagy vágóhíd, a Toro-Impex. Ebben legalább 150 ember kap munkát. A múlt évtől teljes kapacitással működik, a dolgozók 80 százaléka berecki. Ha a kisebb vállalkozókat is ide soroljuk, mintegy húszat kell megneveznünk. Az év végén is három új családi vállalkozás indult. Sofőriskola, kereskedelmi profilú vállalkozások. A vállalkozók épület, terület szerint fizetik az adót. Ez jelentős összeg. Ha a tanügyet is beleveszem a költségvetésbe, az 50 millió új lejt meghaladja a költségvetési keret.
― Mi a helyzet az erdők visszaszolgáltatásával?
― Az erdők kapcsán azt tudom mondani, hogy elég jelentős erdős terület került a tulajdonosok és a tanács, a közbirtokosság kezébe, viszont még vannak, amelyeket vissza kell kapnia a tanácsnak vagy például a martonosi közbirtokosságnak s a berecki társtulajdonosoknak. Ez nem valósult meg mostanig. Nem a berecki földosztó bizottság nemtörődömsége miatt, hanem azért, mert a berecki állami erdészet a múlt év augusztusától annyira sem méltatta a bizottságot, hogy a megjelölt napon megjelenjen a gyűlésen. A megyei földosztó bizottság az erdészet aláírása nélkül nem fogadja el az iratcsomókat. Azt kell mondanom, hogy ez nemcsak az erdészet elfoglaltságán, hanem az erdészet embereinek a rosszindulatán is múlik, hogy azok az erdők, amelyeket vissza kellett volna szolgáltatniuk, mert bebizonyítottuk a tulajdonosok jogát erre, még most is a kezükben vannak.
― Az új erdészeti vezetés nem változtat ezen a helyzeten?
― Egy fecske nem csinál tavaszt, akkor sem, ha főnök, s a legjobb indulatú. Kis mérnökben hiába van meg a jó szándék és jóakarat, ha a társai között vannak olyanok, akik a régi módi szerint gondolkodnak és cselekednek.
― A Berecki Gábor Áron Alapítványról, ennek és a művelődési központ kiadványairól már több ízben szóltunk. A hódmezővásárhelyiek támogatásáról, a Gábor Áron Ifjúsági Fogadó megépítéséről is, amelyben ismét Hódmezővásárhely önkormányzatának és az ottani civil szervezeteknek, alapítványoknak és vállalkozóknak van jelentős szerepük. Mit lehet mondani ezenkívül Bereck kulturális életéről?
― A művelődési központot is a tanács működteti. Ennek a fenntartása hatalmas összeg. Csak a gázszámla 30―40 millió régi lej havonta. Nálunk hat hónapig kell fűteni. Három alkalmazottunk van. Könyvtárost is fizetünk. A Hadak útján nevű katonatörténeti múzeumot is létre kell hozni. Abban a régi ojtozi kaszárnyaépületben, amelyet teljesen le kell bontani. Meg kell menteni a még használható faanyagot, és az egészet újjá kell építeni. Ez legalább másfél millió új, azaz másfél milliárd régi lej. Ehhez a hódmezővásárhelyiek ígértek segítséget. A Kárpátok átjáróinak történelmi szerepvállalásáról eddig nincs ezeknek az átjáróknak a történetét bemutató kiállítás, elkallódnak a még meglévő tárgyi emlékek is, ha nincs, ahová összegyűjteni, s az írott források sem hozzáférhetőek, pedig a turisztikai és tudományos érdeklődés ezek iránt igen nagy.
Bereck és a hozzá tartozó falvak, az Ojtoz völgyének turisztikai értékei, a Rákóczi-vár romjai, a sósmezői német és magyar temető, a Mauzóleum, az Ezeréves Határ nagyszámú érdeklődőt vonz erre a vidékre. Az infrastrukturális feltételek máris biztosítottak, szálláshelyek, fogadók, vendéglők állnak az érdeklődők rendelkezésére. Az Ojtoz a Hadak Útján Múzeum ezt az érdeklődést lesz hivatott kielégíteni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.