Farkas Réka
Túlságosan nagy a kormányfői kalap Victor Pontának, de ez a jelenlegi hatalom majd minden tagjáról is elmondható. Vad, gyalázkodó kampány után nyerték el a hatalmat, nem is remélt fölénnyel, s lám, most nem tudnak, mit kezdeni vele.
Nincs tudásuk, fantáziájuk hozzá, ugyanazt művelik, amiért a korábbi kormányokat oly sokat ostorozták: megszorításokkal, újabb adóterhekkel próbálják fércelgetni az egyre lyukasabb államkasszát, szolgaian gazsulálva lesik a Nemzetközi Valutaalap minden szemrebbenését. Pontosan azt teszik, amiről még a gazdasághoz éppen csak konyítók is tudják, hogy nem szabadna: teljesen megfojtják a már alig élő vállalkozói szférát, az így is egyre kevesebb dolgozóról nyúznak le újabb rend bőrt, szaporítják a mindenki zsebén léket ütő adók sorát.
Nehéz dolga van annak, aki bármiféle logikát próbál felfedezni a kormány döntéseiben, de azt a vak is látja: amit tesznek, annak köze nincs korábbi ígéreteikhez. Gúzsba kötötte őket az IMF, pénzre van szükségük, így kénytelenek úgy táncolni, ahogy a nemzetközi pénzintézetek fütyülnek – de éppen ezáltal ördögi körbe is keveredtek: a folyamatosan növelt terhek miatt egyre kevesebb a befizető (a cégek egy része bebukott, más részük inkább feketén működik), mind jobban apad a központi büdzsé. Ilyenkor lenne szükség merész, okos kormányfőre, kiváló pénzügyminiszterre, akik mernek kockáztatni.
A szociál-liberális hatalom azonban a reménytelen helyzetben, talán kínjában a szociáldemokrata elvekbe kapaszkodva a romániai társadalom többségét kitevő közalkalmazottakat, nyugdíjasokat és a szociális segélyből élőket szeretné megnyerni, minden forrást arra fordítanak, hogy bár az eddigi szinten tartsák az állami juttatásokat, s ezért feláldozzák a magánszférát, azt az ágazatot, mely a gazdaság motorja lehetne, s mely ugyancsak megerősítésre szorul. Csakhogy ezzel is nagyon elkéstek, oly hosszú volt ígéreteik sora, oly nagy a velük szembeni elvárás, hogy ma már nem lehet pár százalékos fizetésemeléssel elcsitítani sem a tanárokat, sem az orvosokat. Utcára vonultak, s nagyon sokat követelnek, nagyon elszántnak tűnnek, könnyen lehet, a mai tüntetéseket holnap sztrájkok követik, és éppen azok lázadnak fel, akiktől jövőben szavazatokat remél nemcsak az SZDP, de a liberálisok is.
Zsákutcából zsákutcába vergődik a bukaresti hatalom, s lassan az ékes szónoklatok sem takarják a pőre valóságot. Hozzá nem értő, tehetségtelen politikusok áldozata Románia, mi pedig rosszból még rosszabba sodródunk. Mintha már a fény is eltűnt volna az alagút végéről...
