Tisztelt mikóújfalusiak!
A Háromszék napilap rendszeres olvasója vagyok, mindennap szeretem kezembe venni. Az október 16-i lapszámban megakadt a szemem a megújult Bedő-forrás fényképén. Magam is nagyon szeretem ezt az ásványvizet, azaz a székelyek nyelvén: borvizet. Nagyon szép helyen fekszik, szép a táj, nem beszélve a forrás kellemes ízéről. A település büszke lehet arra, hogy ilyen természeti kinccsel ajándékozta meg a jóisten.
Minden második hétvégén oda járok vizet tölteni, és ha sokan vannak, nyugodtan kivárom a soromat. Ha van még ott két-három idősebb helybeli – jó hallani, ahogy nosztalgiáznak, „emlékszel-e komám, annak üdejin hogy es volt” –, már nem is figyelek arra, hogy mikor következem.
Egyik este vízért mentem, és nem hittem a szememnek, amikor kiszálltam az autóból. Nagy fény volt, először azt hittem, a tanács villanyt vezetett a forráshoz. Közelebb érve három fiatalembert láttam dolgozni, akik illedelmesen köszöntek.
Rajtuk kívül nem volt senki a forrásnál, és amíg teltek az üvegjeim, szóba elegyedtünk.
Megkérdeztem, mit dolgoznak ebben a késői órában, melyik cég alkalmazottjai. Egyikük, akinek a nevét sajnos elfelejtettem, de most is magam előtt látom – alacsony, zömök, kerek arcú fiatalember –, így felelt: „Mi egy padot szerelünk fel, hogy amikor vízért jövünk, jönnek mások, és várni kell, legyen, ahová leülni egy percre.” Hova valósiak vagytok, és ezért pénzt kaptok? – kérdeztem vissza. Sepsiszentgyörgyiek, és nem kapunk pénzt érte – felelte a második fiatalember, aki mozgásában kissé akadályozottnak tűnt, de azért segített ő is.
Ahogyan folyt a víz és köztünk a beszélgetés, kiderült, hogy egyikük nagyszülei, szülei mikóújfalusiak. Megtelnek az üvegjeim, búcsúzom. Mielőtt elindulnék, megkérdezem, hogy készíthetek-e róluk egy képet a telefonommal. Persze, nyugodtan, felelték.
Szerencse, hogy az ilyen fényképeket megtartom, és ezzel alá tudom támasztani, hogy a fenti jelenet nem kitalálás.
Igen, megújult a forrás, de úgy gondolom, hogy a tizenkét név mellett helyet kaphatott volna annak a három fiatalnak a neve is, aki hozzájárult a hely szépítéséhez és hasznossá tételéhez. Egyikük monogramja – D. R. – a pad két lábán szerepel.
Úgy gondolom, hogy minden település megérdemelne egypár olyan embert, aki szervezés nélkül tesz valamit a környezet javításáért.
Gratulálok, csak így tovább, fiúk!
TORDAI KÁROLY, Nagybacon
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
