Megy tönkre a székelyföldi krumpli-, a Maros menti, Kolozsvár környéki hagyma-, a sóvidéki muroktermesztés. Omlik be az országba az olcsó mezőgazdasági importáru, tele vannak az áruházak, de a piacok is külföldről olcsón behozott, de igen drágán forgalmazott termékkel.
Nekünk itt, a Székelyföldön a krumpli fáj. Képtelenségnek tűnik, hogy nemcsak az áruházláncokban, de a piaci viszonteladók zöménél is török vagy lengyel krumplit kínálnak, háromszéki pityókát alig találni. S ha mégis valahol rábukkan a lokálpatrióta vásárló, otthon már nem sok öröme telik benne, sok közte a beteg, hibás. Pedig mifelénk alapélelmiszer a burgonya, s évekig a minőségével sem volt nagyobb baj. Most ez is gond, hatását a pityókatermesztésből élő gazdák érzik igazán. Félő, hogy a sorozatos veszteséges évek rossz tapasztalatának hatására feladják gazdaságaikat, eladják földjeiket. És jönnek — ahogyan a kökösi polgármester minap egy interjúban fogalmazott — a brassóiak, olaszok, törökök... Márpedig ha a földet a székely gazda nem tudja megtartani, tetszik vagy sem nekünk, kimondjuk vagy sem, a Székelyföldnek is vége.
Múlt héten a Hagyma-e a pityóka című írásunkban Fazakas Tibor krumplitermesztő fogalmazott meg vádbeszéddel is felérő helyzetjelentést, melyből kiderült: a masszív import s az azt kísérő csalások miatt — amire nem figyel sem a kormány, sem a minisztérium, de még az RMDSZ sem — igen nagy mennyiségű burgonya maradt a honi termelők nyakán. Félnek, hogy hamarosan megjelenik a hazai piacon a korai török, görög krumpli, s kárba megy az elraktározott tavalyi termény jelentős hányada.
Pedig lenne megoldás. Össze kellene fogni, felvásárló és értékesítő szövetkezeteket kellene alakítani, miként épp a hét végén a csíkkozmásiak tették (a 2004/566-os törvény alapján). Ott huszonhárom kis- és nagytermelő fogott össze, mert felismerték, külön nem megy, már nem lehet azokra a felvásárlókra alapozni, akik semmi pénzért ugyan, de kaputól viszik el a terményt. Maguknak kell nemcsak megtermelniük az árut (jobbat, mint most), hanem piacot is keresni, majd szabvány és igény szerint becsomagolni, felcímkézni s a biztos vásárlónak elszállítani. Ehhez ellenben összefogásra, szövetkezésre lenne szükség. Csakhogy a kollektív gazdaságoktól megcsömörlött székely emberek nem bíznak semmiben, ami közös, s ennek a túlhajtott individualizmusnak, a korigényekhez való alkalmazkodásképtelenségnek igen nagy ára lehet. Most még nem késő, még lehetne lépni itt, Háromszéken is.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
