Régen az öregek mondták a meséket, balladákat, ma a gyermekek tanulják újra eleink örökségét, ami megerősíti azt, hogy mindenkinek van felelőssége a magyar nyelv használatában és megtartásában – figyelmeztetett Péntek János kolozsvári nyelvészprofesszor, az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége elnöke tegnap a Kriza János balladamondó, balladaéneklő és mesemondó országos verseny megnyitóján a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla Termében.
A Temes megyei Végvártól a legkeletibb hazai magyarokig, a moldvai csángó falvakig negyvennyolc településről több mint százötvenen érkeztek a rangos népköltészeti parádéra, amelynek elsősorban nem a versengés a legfőbb célja, hanem a népi szövegkincs és -dallamvilág megszerettetése, előadásuk által kegyelmi pillanatok megteremtése – foglalható össze Kőmíves Noémi, a magyar nyelv oktatátásáért felelős háromszéki tanfelügyelő köszöntője. A magyar nyelv napjára (november 13.) emlékeztetett Nagy Éva, az oktatási minisztérium képviselője, aki szerint egy sajátos világ sajátos kifejező eszköze az anyanyelv, majd Péntek János méltatta Pomozi Péter budapesti egyetemi tanár és Karácsony Fanni nyelvtörténeti jellegű kiállítását, amelynek tizenegy tábláján a folklórban testet öltött nyelvi emlékezetet jelenítették meg a rendezők.
A versenyzők három korosztályban (elemisek, általános- és középiskolások) külön helyszíneken mondták a meséket, a IX–XII. osztályosok balladamondásban és első alkalommal balladaéneklésben is jeleskedtek. Utóbbiak olyan műfajt választottak a megmutatkozáshoz, amely már szinte-szinte kihalt vidékünkön, az utóbbi időben csupán a moldvai magyar oktatási programban részt vevő gyermekek tanulták vissza ezt az ősi formát. Szomorú, tragikus eseményeket idéző balladáink legszebb darabjait énekelték el a versenyzők, a mesevilágból pedig a humort is magukkal hozták a diákok.
