Élő családi örökség

2013. november 18., hétfő, Szabadidő

Azt tartja a közmondás, aki unokáinak ültetne fát, az a diót válassza. Háromszéken igencsak érvényes ez a mondás, szinte alig akad falusi bennvaló, ahol egy vagy több diófa ne díszítené a kertet, és ne hozna hasznot is a családnak.

Orbaiszéken talán Csomakőrösön van a legtöbb „egy főre eső” diófa. Közülük is kiemelkednek Kőrösi Csoma Sándor fái – bizonyítékául annak, hogy nemcsak az unokák, de a későbbi leszármazottak is élvezhetik az elődök által ültetett diófákat. A hatalmas diófák a csomakőrösi Felszegben állnak ma is, abban a kertben, ahol egykor Csoma Sándor szülőháza is állott.
A diófafélék (Juglandaceae) családjába tartozó dió (Juglans) nemzetség nem egy fajt jelöl, hanem egész pontosan huszonegyet. Amit mi diónak (diófának) hívunk, az a Juglans regia, vagyis a közönséges dió, ám a latin név sokkal hívebben tükrözi a növény tulajdonságait, ugyanis lefordítva királyi diót jelent. És valóban királyi, mert a fa és a termése is sokoldalúan felhasználhatóak, szépek, ízletesek, hasznosak. Közép-Európától Kína délnyugati vidékéig honos, lombhullató, egylaki fa. Magassága átlagosan húsz méter, egyes példányok ennél nagyobbra is nőhetnek, élettartama pedig akár 150 év is lehet, de növekedése a maximális élettartam felének környékén megáll. Kedveli a meszes, humuszos, jó vízellátottságú talajokat, különösen jól érzi magát déli fekvésű lankákon. Magas, széles lombkoronája nagyobb alapterületű kertek díszítésére teszi alkalmassá szoliterként, de előszeretettel ültetik közterületre is. A magról ültetett fák 10–12 év múlva hozzák első termésüket, akinek ez túl hosszú idő, oltott csemetével próbálkozhat, ezek esetében már 3–4 év után elérkezhet az első szüret. Telepítésnél számba kell venni, hogy a diófa terebélyes gyökérzetet ereszt, ezért a többi fától nagyjából 10 méterre kell elhelyezni. Házfal, kerítés közelébe se ültessük, mert szó szerint a fejünkre nő, továbbá azzal is számolni kell, hogy a dió lombja alatt más növény nemigen él meg.
A dió összességében rendkívüli fa, hangulatos és szemet gyönyörködtető, honossága miatt nálunk rég­óta kedvelt kertlakó, kiváló köztéri dísz, faanyaga elsőrangú, termése pedig jelentős élelmiszer-ipari alapanyag. Ültetése tervezést és körülekintést, nevelése pedig odafigyelést kíván, ráadásul lassú fejlődése miatt türelmet is követel gazdájától. Aki viszont már ült nyári melegben diófa árnyékában, vagy készített diós kalácsot saját termésből, az nyilván fittyet hány a nehézségekre. Emberi generációkon átívelő élettartama pedig élő családi örökséggé teheti.

(Forrás: Magyari Szabolcs)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Mi a véleménye a Bolojan-kormány megbuktatásáról?







eredmények
szavazatok száma 1798
szavazógép
2013-11-18: Szabadidő - :

Földimogyoró Sepsiszentgyörgyön

Akár hihetetlennek is tűnhet, de tény­ként igazolt, hogy egy kíváncsi ker­tésznek sikerült Sepsiszent­györ­gyön földimogyorót termesztenie. Nagy János kertje a város fölött, a Va­dász utca után következő Kolcza-tagon található, itt, a napos oldalon termett meg a földimogyoró.
2013-11-18: Közélet - Farkas Réka:

Megtört a jég (Magyar–román párbeszéd az autonómiakonferencián)

Ha teljes körű magyar–román párbeszéd nem is alakulhatott ki a szombaton Sepsiszentgyörgyön megszervezett autonómiakonferencián, a jég megtört, és elkezdődhetett egyfajta érdemi vita. A nyitásra csak a liberálisok megyei és helyi képviselői voltak hajlandóak, de végre konkrétan megfogalmazták a székelyföldi román közösség igényeit, kézzelfogható megoldások, ígéretek hangzottak el, sőt, még bocsánatkérésre is sor került.