Mózes László
Egybeeső programokat kifogásolt egyik kiállításmegnyitón a napokban Lakatos Mihály, mondván, a kultúra kedvelőinek választaniuk kell tűzzománcművészet és zongorakoncert között (aznap ráadásul még egy kamarazene-hangverseny is kínálta magát Árkoson). A nyilvános mérgelődés újszerű, a kulturális rendezvények önkényes egymásra szervezése régi jelenség Sepsiszentgyörgy közművelődési életében.
Persze, jó kedéllyel Székelyföld kulturális fővárosának tartjuk kisvárosunkat, célirányosan és nem is alaptalanul – ám annyira gazdagok mégsem vagyunk, hogy nyugodt lélekkel megengedhetnénk magunknak az efféle torlódást. Hiszen már két program egybeesésével is többé-kevésbé ugyanaz a – viszonylag kisszámú – célközönség veszít, amelynek képviselői következetesen és hűségesen járnak könyvbemutatókra, kiállításmegnyitókra, koncertekre. Igaz, olykor, főként hétvégén az is megtörténik, érdeklődő embereinknek, ha szívük szerint cselekednének, háromfelé kellene magukat darabolniuk, hogy a számukra kedves történéseket követni tudják. Metropoliszokban a hasonló kulturális dömping szükségszerű és érthető, de magunkat efféle térséghez mégsem mérhetjük, sokkal egyszerűbb s főként célszerűbb lenne, ha jó szándékú kezdeményezőink, szervezőink összehangolnák elképzeléseiket. Aprócska, talán példaértékű intellektuális összefogás, egymásra figyelés lehetne, ha az érintett néhány közszereplő másként, hatékonyabban szervezné fontos, ám nem világmegváltó, impresszionista színfoltszerű kulturális rendezvényeinket.
Öröm az ürömben: szintén a héten olyan festészeti kiállítás nyílt meg a megyeszékhelyen, amely nem csupán színvonala miatt figyelemre méltó, hanem fiatalok százainak jelenthet mércét. Nevezetesen azt, hogy léteznek olyan kiemelkedő tehetségű diákjaink középiskolában s egyetemen, kik ígéretesen haladnak Barabás Miklós és Gyárfás Jenő útján. E remek, Sepsiszentgyörgyi festőiskola című tárlat ugyan jobb, igényesebb kiállítóteret érdemelne a Míves Háznál, s főként nem egy szűk hétig tartó látogathatóságot, de a lényeg a fiatalabbaknak szóló üzenet: íme a jó, arra vonatkozó példa, hogy innen is érdemes felfelé kapaszkodni. S bár egy-egy tárlatlátogatás nem része a szigorú értelemben vett tantervnek, jövőbe mutató cselekedet (lehetett volna) a szentgyörgyi diákok tekintélyesebb részét elvinni erre a kiállításra.
Ma és holnap kevésbé halmozódnak közművelődési történéseink, így hát mindazok, akik kíváncsiak tehetséges festőtanoncaink – Lőrincz Róbert és Máthé László – képi világára, jól döntenek, ha benyitnak a félreeső kiállítótérbe.
